Göre Gábor mint filozófus (Hogyan pukkasszunk liberálisokat?

Az emancipáció tébolyáról - 1.

Nem véletlenül cserélt helyet a két Pozsonyi-könyv címe. (Első rész itt olvasható.) Most már tényleg a 2008-ban megjelent kötetével, a "Göre Gábor mint filozófus"-sal foglalkoznék. Ha mellesleg pár liberális is megpukkad, az csak örömömre és a haza üdvére szolgálna...

Ezúttal alighanem kicsit hosszú leszek. Nem kicsit, nagyon. (Honnan ismerős ez a mondat...?) Aki most velős cikkecskére vágyik, jobb, ha rögtön átevez valamelyik másik beírásomra. Esetleg egy másik blogra, de ezt nem venném túl jó néven.

De a további szószaporítás helyett csapjunk inkább a lecsóba!

A könyv ama fejezetének, amiről itten ma szó leend, már a címe is merő provokáció: "Az emancipáció tébolyáról". Mielőtt áttekintenénk, mit mond e kérdésről Pozsonyi és Göre bíró uram, nézzük meg magának a szónak a jelentését!

A római jogban elsődleges értelme a (felnőtt) fiúgyermeknek az apai hatalom alól való elbocsátása volt, ami ugye jelen esetben némileg komikus, hiszen manapság az emancipáció szót elsődlegesen a nők kapcsán szokás emlegetni. Ráadásul ez esetben a jogállás megváltozása a családból, a családfői hatalomból indul ki. Vagy talán éppen ez lenne a modern nők titka? Csak semmi családi tekintélyt el nem ismerni? Aztán ennek folyományaként a társadalom minden más területén is ugyanezt az elvet követni? A másik antik eredetű értelme: valamely személy vagy dolog valaki hatalmából való kibocsátása, másnak hatalmába való átengedése. Hát az utóbbi még pikánsabb. Mert ugyan jelen esetben ki volna az auktor, a kezdeményező, aki birtokából elenged valakit, különösen is rabszolgát...? Szóval magával a szóval is van némi gond, hejába no: nemigen tanultak mán deákul a nagy emancipátorok... Mert hogy a nők rabszolgasorban lettek volna, úgy általában, vagy egyszerű tárgyi birtokként léteztek volna, az azért nem is enyhe túlzás. De erről majd később.

Előbb lássuk, mit mond erről a szerző!

"A nők ma legtöbbször férfiként viselkednek. A nyílt harcmodort választják, a direkt cselekvést, a közvetlen fegyvereket, melyek eredetileg a férfi kelléktárához tartoznak.
A mai emancipált nő ordít, csapkod, goromba, szópárbajokban éli ki magát, karriert épít, "el akar érni valamit", önmegvalósít, kemény és határozott, meg akarja mutatni - legfőképp a férfinak -, bizonyítani akar, s az ember közben önkéntelenül arra gondol: Istenem, milyen boldogtalan szegény, s mennyire nem találja helyét a világban.
Ennek ellenpólusaként a férfiak mind nőiesebbek, gyermetegebbek, mind kevésbé férfiak, aminek következményeképp nemcsak hogy társadalmi bajok özöne zúdul a civilizáció nyakába, s a családok széthullanak - melyik férfi képes elviselni az okoskodó nőt, és melyik nőnek van szüksége a cselekvésképtelen férfira? - hanem komoly problémát jelent a fehér faj és a fehér kultúra biológiai fennmaradása is."

Nos, hogy mennyire igaza van, azt pár aprósággal elég igazolni. Hogy mást ne mondjunk, Európa vészesen öregszik, amennyiben nő ugyan az átlagéletkor, a szaporulat viszont nem követi ezt a növekményt. Egyre több öregre egyre kevesebb fiatal jut. Talán át kéne tekinteni ebből a szempontból Dél-Amerika, Ázsia vagy Afrika esetét... Vannak lélekbúvárok, akik úgy vélik, az egyre nagyobb számban megjelenő férfiúi meddőségnek is köze van az elvadult emancipációhoz. Mert ki a fenének van kedve egy zupás őrmesterrel utódot nemzeni? Szexuális éhséget csillapítani még csak-csak. Bár ez is a perverzió határát súrolja.

Nehéz lenne tagadni, hogy modern (= elmebeteg) világunkban a nők nemhogy utolérték a férfiakat számos dologban, de le is körözték őket. No nem feltétlenül pozitív dolgokban... Nehéz elmennem botránkozás nélkül például amellett, hogy huszonéves csajok (nem, nem nők, ezek legföljebb csajok, jó esetben) és még fiatalabbak olyan mosdatlan szájúak, hogy azon még egy debreceni kocsis is meghökkenne, pedig az ő trágár szókincsük hírhedett. Számos esetben vagyok fültanúja az egyetemen, hogy 2-es személyi számmal rendelkező egyedek minden második szava a "b... meg". Tévedés, nem dühösek, mert éppen kivágták őket a vizsgáról vagy egyéb módon lettek kárvallottjai a bolognai rendszernek. Ez a társalgási stíl.

Hatalmasat téved, aki azt képzeli, hogy a formának semmi köze a tartalomhoz. Ez kérném nem valami marxista mákony, ezt már a jó öreg Arisztotelész is tudta, csak tessék elolvasni Poétikáját.
A csajokból egyre inkább kiveszik a normális szeméremérzés. Ezúttal nem a nyilvánosan űzött ipari méretű nyálcserére gondolok, amit régebben még "csók"-nak neveztek és megvolt a maga helye az emberek életében. (Persze lassan eljutunk odáig, hogy ha valakinek úgy hozza kedve, akár az aluljáró közepén fog üzekedésbe. És nem is biztos, hogy a hímnemű fogja kezdeményezni...) Nem is az öltözködésükre célzok, ami nemcsak a férfiak ingerküszöbének csillagos égig való emelkedését érte el, hanem minden józan észt nélkülöző divat is lett, lásd hasikák és derekacskák ruhával való nem fedését plusz tíz Celsius tájékán is. Momentán a verbálisan megnyilvánuló szemérmetlenségre célzok. Példa. Csajok kifelé az egyetemről. Egyik a másiknak: "Nem tudom, mi van, nem jött meg a menstruációm, pedig nem lehetek terhes. Anyám aszongya, menjek orvoshoz." Nem is folytatom. Mindez sacc per kábé tíz vadidegen fül hallatára. És hogy a fiúk mennyire nem macsók, a környéken sertepertélők egyike sem szólította le a fenti libát egy fordulóra, hátha akkor mégis lesz oka aggódni a kicsikének a gyermekáldás mián. Nem tudom, feltűnt-e a helyszín. Mindkét esetben az ország magát elsőnek meghatározó bölcsészkaráról van szó. Vagyis fenti darabokból lesz a magyar (??) értelmiség (??) krémje (??). Hogy nők lesznek-e, arról ne is beszéljünk. Ezek persze csak adomácskák, csakhogy jelei annak a förtelmes változásnak, amiről Pozsonyi is beszél.

A nők fokozatosan levetnek magukról mindent, amiért valaha szeretni lehetett (és kellett) őket: a melegséget, a bájt, a jóindulatot, a kedvességet, a józan szemérmet, a gyöngédséget, a segíteni és törődni akarást és sok más hasonlót. És már gyerekeket se igen akarnak... Na ez a vég kezdete. Nem kevés kajánsággal szoktam mondani, hogy a nőnek van egy hatalmas erénye: hogy gyermeket tud szülni, a férfi meg ennek hiányában kénytelen másban keresni a teremtés lehetőségét, ezért aztán szobrot farag, verset ír, feltalálja a penicilint, háborúzik, majd békét köt. Olykor a nővel is.

Vagyis a nő képes az élet átadására, szó szerint saját testével és vérével táplálva magzatát. Hiába biggyesztik most le ajkukat némely feministák, ez bizony maga az életerő. Szemben a férfi teremtő erejével. Az életerő és a teremtő erő persze kiegészítik egymást, sőt egymás nélkül értelmük sincs. Az életerő befelé irányulva teremt új életet, a teremtő erő kifelé hatva teszi ugyanezt, csak persze más lesz az "eredmény". Az odáig puszta biologizmusnak tűnik, hogy valaki utódokat hív életre. Csakhogy ezzel az aktussal nemhogy nem ér véget emberi valónk, hanem éppenséggel ezzel kezdődik. Nemcsak az utód számára, hanem a szülők számára is. Hiszen ésszel, szívvel fölnevelni, hogy ne mondjam: szocializálni egy gyermeket - ez az emberi és egyben isteni próbája és igazolása az életerőnek is, a teremtő erőnek is. Ezeknek híján tényleg nem vagyunk mások, mint két lábon járó önző állatok.

Nálam sokkal okosabb ember is hasonló következtetésekre jutott ezeket vizsgálva, úgyhogy helyettem beszéljen egy kicsit Weöres Sándor:

"A teljesség megbomlásának fő formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek éppúgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nőtest és férfitest kiegészítésre szorul, épp így csonka a nőlélek és férfilélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mint egy uzsonnázóhely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfilélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit, bánatait, egész világát belesugározza; a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad; s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra vesszük.

Ha egy nő regényében az ,,ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ,,ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizen át szerelmes a férfihősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé; a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe."

Nos ennek olvastán a gender-harcias amazonok bizonyára fölhördülnek.

De míg ők összeszedik magukat, tartsunk egy kis szünetet, és innen folytatom a következő beírásomban. Úgyhogy ne menjetek sehova, rögtön jövünk! :) (A folytatás, vagyis a 2. rész azóta már olvasható itt.)

Kategóriák

Címkék

Komment

Eddig 11 komment érkezett

1. Motor Tibi:
2010. 02. 22. 15:57
Remek összefoglalása az élet lényegének. A fehér fajt pedig - mint legértékesebbet - meg kell menteni. Rajtunk múlik, értékes marad-e az emberiség.
2. Monostori-major:
2010. 02. 22. 17:32
Tudod, ezzel csak az a nagy baj, hogy a fehér faj jelentős része éppen mostanság, olyan 200 éve bizonyítja gőzerővel, hogy kevesebbet ér, mint az a majom, amitől állítólag származik. :)))) Úgyhogy egy kicsivel több alázat nem ártana a fehér faj részéről sem. Az erkölcsi mocsok, a környezet szétrombolása, a család semmibevétele, a pénz imádata, a hatalomőrület inkább jellemzi ezt a fehér fajt, mint bármelyik másikat.
3. Ferenc1983:
2010. 03. 02. 15:41
- hanem komoly problémát jelent a fehér faj és a fehér kultúra biológiai fennmaradása is." Ez sajnos igaz.
Vagyis fenti darabokból lesz a magyar (??) értelmiség (??) krémje (??). Nekem ugyan nem lesznek.
4. Frederick:
2011. 11. 27. 13:51
Göre Gábor, mint vulgárfilozófus... Hehe! Megszakadok, hogy ez a Pozsonyi mennyire át tudja vágni az embereket. A Vona Gábort alázatosan kiszolgáló Pörzse Sándor, az "állampárti anarchista" Ágoston Dániel, és még te is beszopod ezt a maszlagot. De semmi gond, Pozsonyi ügyes, bravó, tapsot érdemel, le a kalappal, ez igen! Kicsit olyan a figura, mint Andy Kaufman - csak kicsiben...

Fiatal korában anarchista underground művész, most 40 évesként konzervatív (reakciós), antiliberális, haladásellenes, ellenforradalmár... (hehe! behalok a röhögéstől)... jövőre... Igazi posztmodern hippi, valódi köpönyegforgató, avantgarde művész. Nem sokáig lesz ő konzervatív, hamar megtalálja magának a soron következő identitást is.

A te írásod viszont... hogy is mondjam?... fele annyira sem szórakoztató, mint Pozsonyi könyvei, cikkei. Konzervatív hápogás... "Milyennek ezek a mai fiatalok?"... "Csúnyán beszélnek ezek a mai lányok!"... "Kilóg a hasuk!".. "Nem akarnak gyereket szülni!" (Hova, a nyomorba és a szegénységbe???)... "Na, a Weöres Sándor ídézettől most jól megsértődtek a harcias gender feminista amazonok!"...

Természetesen nem kívánom tagadni a mai világ dekadenciáját, de ez a hápogás is tökéletes bizonyítéka (hogy a hatalommániás Ratzinger álfilozófiai szófossásáról ne is ejtsek szót!), hogy a konzervatív alternatíva mennyire nem tud megfelelő választ adni a modern világ problémáira. Nem korszerű és nem modern választ, hanem megfelelőt. A konzervatívok soha nem beszélnek kritikájukban a kapitalizmusról, a kizsákmányolásról, az elidegenedésről... de milyen szép volt anno az Osztrák-Magyar Monarchia és a Horthy-korszak békés esztendeje (az a jó kis feudálkapitalista, munkásokat és parasztokat egyaránt megnyomorító rendszer, ah...!)!

Miért mennek tönkre a párkapcsolatok és miért bomlanak fel a családok? A konzervatívok szerint nem a kapitalizmus bomlasztó tendenciái miatt. Ah, nem! (Bár a kapitalizmus kialakulásához elengedhetetlen alapfeltétel a modernizmus, de ezt valahogy mindig elfelejtik ezek a "tradicionális gondolkodók"!) Miért is mennek akkor tönkre? A Cosmopolitan miatt. Az emancipáció miatt. A zsidó szellem miatt. A modern szellemiség miatt. A szingli dívat miatt... Sorolhatnám a mérsékelt és radikális jobboldal semmit sem érő válaszait. Nem beszélni a gazdasági összeomlásról, a szegénységről, a kizsákmányolásról, a kapitalizmusról - mellébeszélés! Pozsonyi műve egy jól megkonstruált posztmodern gegg, a te kritikád meg konzervatív háppogás! Minden tiszteletem a neoavantgarde Pozsonyinak, de ez az uszályán való megkapaszkodás, az ő dícsfényében való tündőklés... inkább hagyjuk!
5. Monostori-major:
2011. 11. 27. 15:36
Gyermekem! Először is becsüld annyira anyád nyelvét, hogy megtanulod. A helyesírásod tragikus. Másodszor: vagy tudatlan vagy, vagy hazudsz. Olvass el néhány pápai megnyilatkozást a kapitalizmussal kapcsolatban, aztán majd megbeszéljük. Egyébként nyugodtan ejts szót Ratzinger, ma XVI. Benedek pápa teológiai iratairól, ha van mit mondanod. Ugyanis ez nem álfilozófia, hanem teológia, ha érted egyáltalán a bölcselet és a teológia különbségét. Amúgy meg rinyálj csak nyugodtan, szájdiarédat kiélheted itt is, megengedem. :))) Sokat beszélsz, sokat fikázol, de nem mondasz semmi lényegeset. Azon kívül, hogy minden és mindenki szar. Téged leszámítva persze. :))))
6. Frederick:
2011. 12. 20. 11:38
"Gyermekem?"

Hmm! Ennyire intim viszonyban vagyunk egymással? Kösz, nem! :)

"Először is becsüld annyira anyád nyelvét, hogy megtanulod. A helyesírásod tragikus."

Gyorsan gépeltem, így akár igazad is lehet. De az is előfordulhat, hogy megártott a sok Spiró. :) De ha már megemlíted, mutass rá, kérlek! Hol vannak helyesírási torzulások? Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez is egy érvelést kikerülő technika, mellyel könnyedén ki akarod ütni az ellenfelet a nyeregből, de felőlem rágódhatunk a helyesíráson. Nos?

"Olvass el néhány pápai megnyilatkozást a kapitalizmussal kapcsolatban, aztán majd megbeszéljük. Egyébként nyugodtan ejts szót Ratzinger, ma XVI. Benedek pápa teológiai iratairól, ha van mit mondanod."

Egy olyan ember szavai a kizsákmányolásról és a szegénységről, aki benn ül a hatalomban, hiteltelen. Gazdag emberek harcolnak a kizsákmányolás ellen - ismerős szituáció, nem egyszer előfordult a történelemben. Orbán Viktor, Soros György, Ratzinger bíboros - mind használnak antikapitalista retorikát. Az antikapitalista retorika nem elég, ennél több kell. Mondjuk tettek!

"Ugyanis ez nem álfilozófia, hanem teológia, ha érted egyáltalán a bölcselet és a teológia különbségét."

Képzeld, baby, értem! Jó lenne, ha a kioktatás helyett vagy mellett érvelnél. Ezzel a "te vagy a hülye, nem én"-féle módszerrel nem mész sokra!

"Amúgy meg rinyálj csak nyugodtan, szájdiarédat kiélheted itt is, megengedem. :)))"

A te blogod, a te birodalmat!

"Sokat beszélsz, sokat fikázol, de nem mondasz semmi lényegeset. Azon kívül, hogy minden és mindenki szar. Téged leszámítva persze. :))))"

Távol áll tőlem mindenfajta elitizmus. Eszem ágában sincs magam valami Kiválasztottnak tartani. (Nem mindenki szar. :) ) Csak éppen kifejezésre jutattam, mennyire unom már azt, hogy a jobboldali műhelyek (pártok, mozgalmak, szervezetek) félreviszik az egész rendszer elleni küzdelmet a konzervatívszagú nyávogásukkal. Jajj, a lányoknak kint van a hasa... közben pedig számolják fel a természetvédelmi területeket - érdekesmódon ezzel nem foglalkoznak az olyan "nagy magyarok", mint Pozsonyi. Persze, jön Fekete István és Wass Albert természetszeretetével, de egy publicisztikájában nem emeli fel a szavát a természetvédelmi területek elpusztítása ellen. Mellesleg Pozsonyi a Demokratá-ban írogat... mely pártnak is a lapja az? Mit veszítene Pozsonyi, ha valamit írna a FIDESZ ellen? Az állását? S ilyen értelemben hiteles a "konzervativizmusa"? Persze ettől még Pozsonyi irodalmi stílusa olvasható (bár korántsem zseniális) és Andy Kaufmannak sem rossz (bár korántsem olyan tehetséges)!

Mellesleg a válaszodban te nem érveltél, és nem mondtál semmi "lényegeset". (Teljesen szubjektív, mi a "lényeges". Valaki számára a LINUX-rendszer terjesztése és népszerűsítése lényeges, valaki meg legyint rá. Vagyis ez az "érved" sem ütött akkorát.)
7. Frederick:
2011. 12. 20. 12:14
Megfogalmazhatom én ezt "fikázások" és "rinyálások" nélkül is, ha a személyeskedéssel van a bajod! (A személyeskedés részét elismerem!)

Pozsonyi Ádám jó tollforgató, ügyes székláb-faragó, de semmi több. Nem is ez vele a probléma. A probléma az intellektuális egyoldalúsága, a jól kitapogatható politikai hovatartozása és a szubkulturális szemlélete. Annyian belerúgtak a balliberális értelmiségi körökbe, a haldokló SZDSZ-be és az immár csak a nyugdíjasokra támaszkodó MSZP-be, a "politikai korrektség" nevezetű kreatúrába, a fejlődés-mítoszokba és a technokrata szemléletbe, hogy már nincs tétje az ezen való élcelődésnek. Halott oroszlánba belerúgni nem dicsőség! Pozsonyi még csak nem is a legjobb a műfajában, és nem mond semmi eredetit - csak megismétli, amit előtte elmondtak százan!

A FIDESZ-t nem kritizálja, hiszen a munkaadója Bencsik András. Ugyebár, nem harapunk bele abba a kézbe, amely az ételt adja! Meg hát ugye, kell a reklám! A JOBBIK-ot nem kritizálja, egyrészt úgyszintén a reklámlehetőségek miatt, másrészt a politikai hovatartozás miatt. Pozsonyi JOBBIK-szimpatizmusa is köztudott!

Pozsonyi Ádám a magyar szélsőjobb szubkultúra bajnoka, innen az egyoldalúság! Szájából visszajönnek a jól ismert szélsőjobbos lózungok:... Károlyi Mihály egy rohadék... fáj nekem Trianon... Prónay Pál egy hős... csendőr volt az apám... a Horthy-korszakban még tudták, mi a becsület... a haldoklót hagyni kell meghalni... már megint nyávognak a segélyért... vissza az elcsatolt területeket... Phú, de eredeti!

A te eszmefuttatásoddal (kritikádból kinövő esszéddel) mi a probléma? "Milyennek ezek a mai fiatalok?"... "Csúnyán beszélnek ezek a mai lányok!"... "Kilóg a hasuk!".. "Nem akarnak gyereket szülni!" Hadd kérdezzem meg: hova szüljenek gyereket? A nyomorba és a szegénységbe? Az írásod egyáltalán nem foglalkozik a gazdasági folyamatokkal vagy a kapitalizmus természetével. Ez nem marxizmus, hiszen a marxizmus elemzése nélkül is jól átlátható és jól érzékelhető a kapitalizmus válsága - azé a kapitalizmusé, melynek kialakulásában jelentős szerepet töltött be a modernizmus és a haladás eszméje.

A konzervatív válaszokkal is ez a bajom. Nem beszélnek a kizsákmányolásról, az elidegenedésről, az emberi élet eldologiasodásáról. Számomra nem megoldás az a nosztalgia, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia és a Horthy-korszak "békés esztendeje ", a munkásokat és parasztokat egyaránt megnyomorító feudálkapitalista rendszer iránt éreznek.

Miért mennek tönkre a párkapcsolatok és miért bomlanak fel a családok? Hát nem A Cosmopolitan miatt, az emancipáció miatt, a zsidó szellem miatt, a modern szellemiség miatt, a szingli dívat miatt... Nem beszélni a gazdasági összeomlásról, a szegénységről, a kizsákmányolásról, a kapitalizmusról - már bocsánat, mellébeszélés!

Most igyekeztem érvelni és kerülni a személyeskedést! Próbáltam kihozni magamból egy konstruktív kritikát!
8. Monostori-major:
2011. 12. 20. 23:03
Nem érvelsz, hanem címkézel. Közlöd -ex cathedra- az állásfoglalásodat, tartalmi elemek nélkül. Szerinted nem beszélnek a konzervatívok a kizsákmányolásról, elidegenedésről, szerintem meg igen. Szerinted nem megoldás a nosztalgia, szerintem meg nincs is nosztalgia. Egyébként azt unsz, amit akarsz, olvass Marxot! Reinhardot, ne Karlt. :)))))) Az végképp nem érdekel, hogyan kerül ide Orbán és a Fidesz, ez maradjon a te kicsiny titkod. :) Helyesírásod tekintetében ajánlom A magyar helyesírás szabályait, az Akadémiai helyesírási szótárt, mert - ecsém- e fosás nem két 's', a geg nem két 'g', a dicsfény rövid 'i', 'jutattam' szó sajnos nincs a magyarban, csak 'juttattam' igealak, a hápogás nem két 'p', a tündöklés nem hosszú "ő", az 'érdekes módon' két szó, nem egy - elég, vagy folytassam? :)))) Úgyhogy ha majd vitaképes leszel legalább nyelvi szinten, szólj! Én ráérek... :))) Majd akkor beszélünk Ratzinger teológiájáról - például. Mert láthatólag most nem vagy rá fölkészülve. :)))
9. Frederick:
2011. 12. 24. 9:51
"Helyesírásod tekintetében ajánlom A magyar helyesírás szabályait, az Akadémiai helyesírási szótárt, mert - ecsém- e fosás nem két 's', a geg nem két 'g', a dicsfény rövid 'i', 'jutattam' szó sajnos nincs a magyarban, csak 'juttattam' igealak, a hápogás nem két 'p', a tündöklés nem hosszú "ő", az 'érdekes módon' két szó, nem egy - elég, vagy folytassam?"

A gyors gépelés meg a felszínes ellenőrzés átka. De jó, ezt a hibás lépést felvállalom - OK, menjünk tovább! Ennél több kell a tartalom cáfolásához. Esetleg írj be egy 1-est az ellenőrzőkönyvembe! :)

"Az végképp nem érdekel, hogyan kerül ide Orbán és a Fidesz, ez maradjon a te kicsiny titkod. :)"

Úgy, hogy utána néztem, ki is valójában Pozsonyi. Ellentétben veled!

"Nem érvelsz, hanem címkézel. Közlöd -ex cathedra- az állásfoglalásodat, tartalmi elemek nélkül. "

Mert aztán te érvelsz! Mert aztán te nem címkézel! Mert aztán te nem a puszta állásfoglalásodat közlöd! Mert aztán te nem nélkülözöd a tartalmi elemeket. (Lásd a prímitiv LMP-kritikádat meg a "hogyan áll Vágó Pálon a gatya?"-bejegyzédeset!)

"Úgyhogy ha majd vitaképes leszel legalább nyelvi szinten, szólj! Én ráérek... :))) Majd akkor beszélünk Ratzinger teológiájáról - például. Mert láthatólag most nem vagy rá fölkészülve. :)))"

Én meg úgy érzem, te nem vagy vitaképes. A 7. számú kommentben kimondottan visszafogtam magam, s te nem kötöttél bele a tartalomba. Ehelyett maradt a szarkasztikus stílus! Az álszent és hiteltelen Ratzinger pedig nem érdekel; olvasgasd csak nyugodtan az irományait és bosszankodj, milyenek ezek a mai gyerekekek! Kinn van a hasuk és csúnyán beszélnek az iskolában, ez borzasztó! :)
10. Monostori-major:
2011. 12. 24. 15:55
Jól van, gyermekem! Leminősíted Ratzingert, miközben fogalmad sincs, mit írt, mert olvasni - azt már nem. :))) Na ez az a pont, ahol megállunk, szépen beveszed a tablettácskáidat és elmész csicsikálni. De csak ha elolvastad Marxot. :))) Nem a Karlt... Na és a helyesírási tanácsadót is... :)))
11. Frederick:
2011. 12. 28. 18:50
Szépen kihúztad magad a vita alól! De hát akinek nem megy a vitázás...

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.