Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés...

Ez egy doktori értekezésnek látszó tárgy. Valódi mibenlétéről megoszlanak a vélemények...

... mármint köztársasági elnöknek. Jó ideje mindenki ezt csócsálja, beszállnék a gittegyletbe. Mert azért vannak itt kérdések szép számmal.

Először is, kíváncsi lennék arra, kinek és főleg miért jutott eszébe 20 évvel a kérdéses kisdoktori védés után górcső alá venni Schmitt disszertációját. Itt valakik fogták magukat, elmentek Svájcba (jó pénzért), elmasíroztak a könyvtárba, és kikérték azokat a műveket, amikből Schmitt khm... finoman szólva dolgozott. Hiszen az az első perctől fogva nem volt titok, hogy Georgiev tanulmányának kéziratos változatát vizsgálta a hvg.hu nyomozó kedvű ismeretlenje. Azon kívül, hogy ez nem volt olcsó mulatság, a célja is megér egy kérdőjelet. Továbbá érdekelne, vajon hány politikus értekezését nézték át hasonló alapossággal. Mondjuk ajánlanám Horn Gyula kandidátusiját, hogy Bokros Lajos művét szóba se hozzam. Ja hogy Horn nem államelnök, ahogyan Bokros sem? Az mindjárt más! Akkor nem is kell velük foglalkozni, elvégre az egyik csak miniszterelnök volt, a másik meg miniszter. Utóbbi gyanú alá is esett a dolgozatával, de valahogy ez nem verte ki a biztosítékot a fősodratú médiánál.

Hallom, az MSZP nevű formáció egyenesen népszavazást akar kiírni, lemondjon-e Schmitt. Érdekes. Az őszödi böszme egyszemélyes útszéli produkciója nyomán nem volt hasonló ihletésük. Pedig mintha többet ártott volna az országnak ez a kis Cipolla, mint Schmitt. Vagy ott van D-209 elvtárs. Róla sem akartak népsavaztatni. Mért nem maradnak csöndben ezek a ballikak?

Habzik egy csomó száj, hogy mondjon le, mondjon le. Megannyi elfuserált Torgyán. Hogy is volt ugyanez az aktus Medgyessyvel, Gyurcsánnyal, Gergényivel, Demszkyvel, hadd ne soroljam a sok kártevőt? Schmitt hány szemet lövetett ki? Hány milliárd eurót, forintot vert el a háztól vagy a haverok zsebébe, vagy ostobaságokra? (Leszámítva persze az elutazgatott pénzeket...) De nagy a szátok!

De vissza az eredeti problémához.

Schmitt egyszemélyes célpont lett, most mindenki beléje törüli azt a mocskos cipellőjét, de valahogy ezt nemigen tették meg anno, a "vendégszövegeket" használó Esterházyval. Aki dettó plagizált. Mellesleg. És Kossuth-díja van. Szintén mellesleg. Amiből következőleg mintának állították az egyszerű honpolgár elé. Követik is sokan! Lopnak ők is, mint az állat.

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni, amit Schmitt csinált. De mi is van megint a kettős mércével?

Itt olyan indulatok forrnak a közélet bablevesében, hogy képtelen ökörségeket írnak le némelyek, nem feltétlenül politikusok, hanem névtelen bloggerek. Ilyen az általm nem sokra tartott, de a ballib médiában számon tartott Véleményvezér elnevezésű társasjáték, ahol az alábbi szövegrészlet is megjelent, sőt tartalma bejegyzésüknek a címét is adta:

"Milyen alapon kommunistázhat ezek után a Fidesz, amikor Schmitt teljesen egyértelműen a Kádár-rendszerben privilegizált helyzete miatt kapott „könnyített eljárásban" doktori címet? Milyen alapon lép fel az előző kormányok mutyizásai és a haverokkal való kivételezései ellen, amikor ugyanezt elfelejti megtenni a köztársaság első polgárának ügyében?"

Khm, khm, gyermekeim a logikában, a Kádár-rendszerben privilegizált helyzete miatt kapta Schmitt a doktori címet? 1992-ben??? Ja hogy nem is volt rendszerváltás! Egyébként szerintem sem volt. Csak nem ezért. Teljesen egyértelműen. Talán kicsit gondolkodni sem ártana. Például azoknak, akik -egyetértve a Bizottságok Bizottságával- az egyetem, közelebbről az opponensek és az ügyben annak idején eljárók szemére vetik, hogy nem tárták föl a szövegegyezéseket. Igen. Különösen egy kéziratban meglévő forrásanyag esetében, ugye? Mert nem mindenki utazott ám Svájcba megtekinteni a szakirodalmat! Egyébként is képtelen és ostoba elvárás, eszerint egy disszertáció minden egyes hivatkozott (és nem hivatkozott, de témába vágó) szakmunkáját elejétől a végéig át kéne olvasni egy bírálónak, vajh nem lopott-e a disszerens.

Szóval, véreim, ebben a történetben egy csomó szájhős legalább akkora balfék, mint a kárhoztatott személy. Csak sokkal nagyobb a pofájuk.

De azért a végére mondok valami kreatívat is.

Szerintem Schmittnek le kéne mondania. Akkor is, ha hasonló helyzetben egy Gyurcsány, egy Medgyessy, egy Horn ezt nem tette meg. Az elkövetett bűnök előbb vagy utóbb, de visszaütnek. Van, akinél előbb, van, akinél később. Nem tudom, kinek a perverz ötlete volt két éve, hogy Schmitt köztársasági elnök legyen. Maradjunk a globális elnevezésnél, hogy "Fidesz". Eljátszottak egy bődületes majomparádét a megválasztása körül. Egy hónapra házelnököt kreáltak belőle, aztán jött a Sándor-palota. Ez a marionett-figurázásnak olyan arcátlan mintája volt, hogy azóta is berándul a gyomrom tőle. Ide tesszük, oda tesszük, akárhova tesszük - jól tesszük. Na nem, gyermekeim, ez így nem megy. Komolytalan az egész. Érdekes módon ez sem jár szájról szájra, újságról újságra azóta. Pedig ez a történet megérdemelné. Legalább annyira, mint a mostani plágiumügy. Ez is mutatja azt az irdatlan morális deficitet, ami ebben az országban bűzlik. Most visszanyalt a fagyi. A baj csak az, hogy akik teli szájjal hőzöngenek, kenve a szart minden elképzelhető formában Schmittre, azoknak zöme egy jottányival sem különb nála, csak most éppen nem az ő bűnük van napirenden. Nemcsak az MSZP, a DK (pláne!) levitézlett alakjaira érvényes, nemcsak a Jobbik vagy az LMP önjelölt igazságosztóira, hanem a névtelen nullákra is. Nem mindre, de sokra. Mire alapozom ezt? Arra a förmedvényes életmódra, ami a szavazópolgárok jelentős részénél dívik. Amitől lassan tényleg nem lehet élni ebben az országban, mert a mocsok eláraszt mindent. Úgyhogy hátrébb az agarakkal, véreim, kicsit több önmérsékletet.

Akkor elmesélem, én mit tettem volna két éve a Fidesz helyében, sőt akár ma is megtenném. Lett volna egy politikai adu a kezükben a köztársasági elnök személyének kiválasztásakor. Ha már normális embert nem akartak az állam élére tenni... Az illetőt úgy hívják, hogy Szili Katalin. Nos, nem vagyok elragadtatva az ő (poszt)kommunista lényétől sem. De. Egy csapásra több legyet is leütött volna a Fidesz. Nő még nem ült államelnöki székben Magyarországon. (Tsók a feministáknak.) Jogász, tehát egy törvényt értelmezni tán nem esik nehezére. Komoly gesztus lett volna a kormányzópártoktól független politikai oldalnak, akkor is, ha Szilit éppenséggel kiutálta magából a szoc. párt. Sőt annál inkább. Aztán az sem ártana olykor, ha nem aláírógép az állam első embere, hanem kicsit megcincálja a parlament bajuszkáját törvényalkotás ügyben. Mert -lássuk be elvtársak- azért e téren is számos disznóság folyt. Ezek akkor is nehezen menthetőek, ha nagyon gyorsan kell átalakítani alapvető rendszereket. Egy nem kormánypárti államelnök némi önmérsékletre szoríthatta volna a kétharmadot. Komoly kárt úgysem tudott volna okozni, legföljebb némileg elhúzódott volna egyik-másik jogszabály érvénybe lépése. Na drágáim, föl van adva a lecke. Válasszátok meg Szilit, Schmitt meg mehet vissza motorozni. Úgyis sajnálta, hogy le kell mondania erről a szeretett hobbijáról. Olyan mindegy, milyen módon pedálozik...

Jogellenes-e a hülyeség?

Ez nem Micimackó. Viszont mackó. Egy homokozó sarkában. Zöld homok? Igen! A nagyon bátor nagyon LMP véleménye szerint! De lehet, hogy csak a kezében lévő sörösdoboz tartalma hatott erősebben a szokottnál.

A legfrissebb hírek szerint az OVB jogellenesnek tartja az LMP népszavazási maraton című ökörködését. Momentán engem nem az érdekel, valóban jogot sért-e ez a csipet csapat, sokkal inkább az foglalkoztat, meddig van még lejjebb.

Mert gondoljon csak bele a kedves vagy kevésbé kedves választópolgár: az LMP nyereményakciót hirdet azon aktivistáinak, akik a legtöbb aláírást gyűjtik össze meghatározott idő alatt. Hogy mennyire komolyan veszik magukat, arra bizonyíték a játékszabályzat, ami az LMP honlapján díszeleg. Játékszabályzat - ugye tetszenek érteni? Vagyis az LMP számára egy népszavazási aláírásgyűjtés játékterep. Lehetőség a "ki nevet a végén?" vagy a "ki nyer ma?" önmegvalósítására. Tessék mondani, csalni lehet? Ahogyan egy átlagos játék során a gyerekek között ez meg szokott esni.

Ha azt képzeli valaki, már nem lehet fokozni a fokozhatatlant, téved. Schiffer elvtársnak még ez is sikerül. Mert mondá vala:

"Aki viszont az aláírást gyűjti, nem befolyásolhatja a potenciális támogatók döntését, hiszen a polgárokkal nem áll semmilyen kapcsolatban, így a döntési szabadságukat sem korlátozhatja – hangsúlyozta Schiffer."

Hogy mi van????? Aki aláírásokat gyűjt, semmilyen kapcsolatban nincs a polgárokkal???? Akkor kitől is gyűjt aláírást? A levelibékáktól? Amint az természetes (?) egy ökopártnak álcázott SZDSZ-klóntól... Netán az aláírásokat gyűjtő meg sem próbálja rábeszélni a polgárokat, hogy adják a szignójukat? Vagy Schiffer szerint egy gyűjtőív aláírása nem döntésen alapul? Vagy azt gondolja, aki aláírja a népszavazási kezdeményezést, ellene fog szavazni annak a pártnak, amelyiknek a kedvéért aláírt?

Alkalmasint Schiffer téved. Mert messze nem ugyanaz megfizetni az egyébként nem pártalkalmazott aktivistákat a munkájukért, mint versenyre késztetni őket magas jutalomért. Verseny közben ugyanis sok minden megtörténhet. Például csalás is. A nyeremény kedvéért. Erre persze a szervező is fölkészült, ámbár igen burkoltan adja tudtára országnak-világnak a játékszabályzatban:

"8. Egyéb
A Szervező nem vállal felelősséget a résztvevő által tévesen vagy hibásan megadott adatokkal okozott következményekért."

Aha. Szóval ha hamisak az aláírások és az adatok, vagy fogalmazzunk finomabban: nem azonosíthatóak, akkor a szervező nem vállalja a következményeket. De ki előtt is? Mert a játékosok aligha fogják firtatni az adatok valódiságát. Ezt egyedül az OVB teheti meg. Szóval az LMP az OVB felé sem vállal semmiféle garanciát a hitelességre. Na ez nem lep meg. Hiteltelen hogy is adhatna okot hitelességre? Vagy az lesz a válasz az OVB felé is, hogy ez csak játék volt?

A párt véleménye is sajátságos a kialakult helyzetről:

"Az OVB jogi fenyegetése ellenére ma délután 1 órakor elindult az LMP Népszavazás Maraton akciója!
A Fidesz népszavazás gyilkoló kampányának újabb sunyi húzása, hogy az OVB jogsértőnek nevezte az aláírásgyűjtési maratonunkat. Ez jogi nonszensz, teljesen szembe megy az eddigi jogi gyakorlattal.
A Fidesz ezzel a húzásával megemelte a tétet: már nemcsak a munkavállalói jogokról szól a népszavazás, hanem arról is, hogy hagyjuk-e magunkat megfélemlíteni. Nem tűrhetjük, hogy félelemben éljen az ország! Bátor aktivistáink már kint vannak az utcán."

Világos! Ha nem engedik, hogy játsszátok a kisded játékakciótokat, az mindjárt megfélemlítés. Érdekes alternatíva. Nyereményakció nélkül nem is tudtok aláíráskat gyűjteni.

Amúgy üzenem ezeknek a kis Micimackóknak, hogy az ország nem él félelemben. Például én se félek. Legföljebb attól, hogy ilyen kétes mennyiségű IQ-val rendelkező egyedek egyszer a nyakamba telepszenek uralkodni. Egyébként a fentebb említett cikkük címe is hátborzongató: "300-an a 10 millióért – népszavazási maraton". Kösz, gyerekek, én inkább ezt kihagynám! Engem ne képviseljetek, nem kértelek rá benneteket, és belátható időn belül aligha fogok ennyire nekikeseredni, hogy erre vetemedjek. Nekem ugyanis -veletek ellentétben- egy népszavazás nem játék.
A hülyeség tehát feltehetőleg nem jogellenes. Viszont én büntetném. Szigorúan. Játéklehetőség nélkül.

"Én írok levelet Magának - Kell több?" - Avagy Simor András levelét megírta

Akkor mennyire izzadna szegényke, ha az asztal alatt én mogyoróznám...

Magyarország levelező tagozat lett. Jó ideje. Nyílt és nem nyílt levelek, amik persze rendre napvilágra kerülnek, petíciók, követelések, üzengetések. Megszokhattam volna már ezt is, mint posztmodern létünk megannyi elmeháborodott jelenségét, de ehhez én már túl öreg vagyok. A világ meg túl ostoba és aljas.

Most éppen Simor András levelét csippentettem ki a Himalája méretű halmazból. Ugyanis ez a figura, akár tetszik neki, akár nem, pozíciójánál fogva minta. Mármint rossz minta. Voltak korábban is csip-csup ügyecskéi, mondjuk, hogy potom 800 milliót kifelejtett a vagyonnyilatkozatából, aztán érdekes külföldi cégekben tartotta pénzének nem kis hányadát, és a többi. Hogy egy MNB-elnök nem konyít a matematikához, azt az első példából is látjuk. Mert 800 milláról elfeledkezni nem kis teljesítmény. Pedig közgazdász a lelkem. De valahogy a forintokkal mindig meggyűlt a baja. Manapság a fizetésében nevesíthető összegekkel áll hadilábon. Volt ugyebár egy törvény, ami maximalizálja a közszférában a fizetéseket. Ennek fényében Simor -jaj, szegény!- a korábbi csaknem 8 milliós havi fizetése helyett kénytelen beérni 2 millióssal. Ez akkora méltánytalanság, nyilvánvalóan, hogy még az Uniónak is szemet(et) szúrt. Azonnal minden érdekelt sikítozni kezdett, hogy mi lesz akkor a jegybank függetlenségével. Oly csodás gondolat! Elvégre 2 millióért nem lehet függetlennek lenni, csak 8-ért. Pláne hogy van egy olyan jegybanktörvényünk, ami feketén-fehéren kimondja, hogy a jegybank független a magyar kormánytól, a magyar néptől, kizárólag az Európai Jegybanknak tartozik alávetni magát. De úgy látszik, ezt is csak 8 millióért lehet csinálni, kevesebbért nem. Nem ezt hívják luxuskurvának?

Nekünk mindenesetre elég nagy fényűzés ilyen alakot pénzelni közforintokból.

Mindenesetre a címben idézett mondaton túl persze vajmi kevés köze van Simornak ahhoz a szöveghez, amiből idéztem. Mármint a levelet író személy lelkiségéhez, szellemiségéhez. Ha valaki nem emlékezne, Puskin Anyeginjéből van a részlet, Tatjána ír levelet, szerelmét fölfedve Anyeginnek. Nos Simor szerelme legföljebb a pénzé. Aki nem hiszi, járjon utána. Mondjuk ezekben a kedves kis cikkekben: Hírszerző, Origo. Kéretik az összegeken és a vagyontárgyakon kissé elmélázni. Régebbi adatok, régebbi írások, de éppen ezért érdekesek: itt nem pillanatnyi baklövéses hozzáállásról van szó, hanem egy személy tendenciózus magatartásáról. Amit egyszerűen nyomorult képmutatásnak nevezek. A felszínen magasztos jogszerűség, ragaszkodás a függetlenséghez, a mélyén nyavalyás kis reszketés, hogy csakis neki lehessen igaza és pénze. Kiskakas a szemétdombon.

Most is játssza a nagyvonalút, hogy egy forintot tartana meg a fizetéséből, a többiből közgazdászhallgatókat támogatna. Mármost ki a rosseb akadályozta meg eddig abban, hogy segítse a rászoruló diákokat? Egyébként mi módon képzeli el annak az egyetlen forintnak a havi fölvételét? Tudom, ez most hasgatása a szőrös szálnak, hiszen egy bankszámlán -virtuálisan- bármit jóvá lehet írni. Csak a játék, a játszadozás kedvéért kérdem. Ha ő játszik, akkor én is.

Mégis, mi lenne, ha netán az uniós haverjainak szólna, hogy "gyerekek, ne izéljetek már, havi két millából is meg tudok élni, ne szórakozzatok ennek ürügyén a magyar kormánnyal", és nem a Róbert bácsit játszaná idehaza, nyílt színen? Apropó, Róbert bácsi. Az megvan, hogy utóbb kiderült erről az adakozó kedvűnek tűnő alakról, hogy nem kis részét az adományoknak elsikkasztotta? Csak nem offshore cégekbe tette, mert akkor az még nem volt divatban... Na kábé ennyire jólelkű a mi kis adakozni vágyó jegybankelnökünk. A módszerek mások, az idők mások - de a lényeg! A lényeg -kérném- változatlan. Fecseg a felszín, hallgat a mély - hogy egy másik klasszikust idézzek.

De hát muszáj szegénykémnek. Valamiből fönn kell tartani a yachtot, a baromi méretű ingatlanokat, a Mercit. Ámbár utóbbit is jól megfinanszírozzuk, mert megkapja rá a benzinpénzt.

Valahogy az egész történet gyomorforgató. Ebben a nyomorodó országban milliónyi ember van, aki egy évben nem keres annyit, mint Simor egy hónapban. Mármint a kétmilliós béréről beszélek. És az Unió, amelynek területén 80 milliónyi nyomorszinten élő ember van, azon aggodalmaskodik, hogy a leszállított fizetés miatt csorbul Simor függetlensége. Tessék mondani, a nyomorban élő embereknek meg mijük csorbul? A foguk a száraz kenyértől?

Nem a véletlen műve, hogy annak idején az uniós belépés ellen szavaztam. Nem a véletlené, hanem az Unióé. Naponta többször bizonyítják ott, Brüsszelben, hogy vagy hülyék, vagy gazemberek. Vagy mindkettő. Ahogyan itteni helytartóik is.

Zárójelben: én a kormány helyében nem is kívánnám, hogy a jegybankelnök esküt tegyen. Úgyis megszegi. Abban a pillanatban, amikor nem a hazája érdekét nézi, hanem az Európai Központi Bank utasításait hajtja végre. Senki nem gondolhatja komolyan az elmúlt idők eseményei nyomán, hogy az EKB-t vagy egyáltalán az Uniót szemernyit is érdekelné egy-egy ország lakossága. Ha nem így lenne, egészen másképp jártak volna el Olaszország, Görögország, Spanyolország és sok más állam esetében. Nem most, válság idején csak, hanem általában. Gazdaságpolitika? Adósságrendezés? Külpiaci kérdések? Behozatali kvóták? Árubiztonság a minőséget illetően? Termelésszerkezet az Unión belül? Bevándorláspolitika? Kríziskezelés? Merő csőd az uniós tevékenység. Aztán nagyot ütnek a szamaruk fejére, ha más megoldást nem tudnak. Mert nem tudnak.

Még egy utolsó kérdés, véreim, ezúttal hozzátok. Mire is szavaztatok annak idején az uniós belépés kapcsán? Erre??? A terménykvótákra, az uborka dőlésszögére, a HACCP programra, a "tápot a disznónak, ne moslékot"-agybajra és mindenre, ami ebből fakad, a görög betegségre, a sok vérszívó multira, a hasonlóan működő bankokra, az elfuserált jogrendszerre, a keresztényellenességre, a multikultira, az elbaltázott és a kapzsiság diktálta gazdasági rendszerre, aminek következménye a bevándorláspolitika is, az uniós diktatúrára, aminek alapján lassan abba is bele akarnak szólni, mikor használhatom az árnyékszéket és milyen feltételekkel? Vagy a mákos gubára meg a bécsi cukrászdára szavaztatok, amit nyomattak a reklámokban? Ismeretek nélkül szavaztatok, csak mert azt hittétek, itt lesz a Kánaán, ha belépünk az Unióba? Akkor megérdemlitek Simort is, meg Barrosót is, meg Olli Rehnt is, meg Neelie Kroest is. Csak mi lesz majd az unokáitokkal? Vagy már ez sem számít. Ezen sem csodálkozom. Az a népség, amelyik egy tál lencséért eladta Kádáréknak az atyai örökségét, sok mindenre képes. Csak most másik irányban árulja maradék bájait.

El a kezekkel a tojásaimtól!

Mint cseppben a tenger - szokták volt mondani. Ó igen, már megint fő humoristám, az EU tollászkodik, hogy kifacsarjon magából valami újabb elmebajt. Most éppen azt sikerült kipréselniük püspökfalatjukon, hogy kötelezettségszegési eljárást indítanak egy csomó ország (köztük hazánk) ellen, mivel barbár, primitív, kegyetlen, állatkínzó, maradi, tarthatatlan, ocsmány körülmények között kényszerítik tojni a tyúkokat. Eddig 550 négyzetcentiméteres (mondjuk A/4-es lap) területen kellett keserves kínok között kipottyantaniuk a jövő reménységének szánt tojásaikat, amiket szőrős és durva emberkezek nyomban el is oroztak, ezzel is újabb tojások nagyüzemi előállítására bírva eme jobb sorsra érdemes tollas jószágokat. Mondom, 550 négyzetcentiméter volt teljes életterük, legtöbben sosem láthatták a faluszéli réten a naplementét, összebújva éppen aktuális kakaskájukkal, családtervezés közepette pillogva a lebukó Nap vöröses köntösére (=megint szél lesz holnap, oszt szétborzolja a sérónkat, a rosseb egye meg), már csak azért sem tehették ezt meg, mert normális tyúk napszállatkor amúgy is megszokott ülőrúdján kárálja el a napi utolsó pletykákat, szóval mondom, 550 négyzetcenti, amit most, most, most kerek 750-re emeltek az uniós urak, ezzel is példát mutatva, hogyan kell állatjólétileg is nyugodt lelkiismerettel bezuhanni a hülyeség feneketlen tavába.

Természetesen magam is támogatom, hogy az állatok ne állati körülmények között éljenek. De ezen az állapoton, jóllehet csaknem harmadával hatalmasabb teret engednek az alulról jövő tojáskezdeményezéseknek, mégsem lehet ily módon igazából javítani, legföljebb óriási és fölöttébb értelmetlen kiadásokra kényszerítik a tyúkok egyre boldogtalanabb tulajdonosait, annyira, hogy sokan tönkre is fognak menni emiatt. Érthető az unió álláspontja: eddig csak a tyúkok szenvedtek, épp ideje, hogy rabtartóik is szenvedjenek.

Csak egészen halkan jegyzem meg: egy átlagos tyúk számára a normális életforma soha a büdös életben nem a ketrec volt, nem is lesz, akármekkora luxuscellákat építenek nekik, hanem a sétafikálás közbeni kapirgálás, a gazdasszony konyhájából származó mismás zöldségmaradékkal vitaminosítva a napi kukorica- vagy búzaebédet, meg is lehet nézni, mekkora a különbség a sápatag, ketreces, alig mozgó, Napot sose látott, tápon tartott csirke és a háztájis között, ami persze a tojásaikra is érvényes, nemcsak a húsukra. Ha erre valaki azt mondja, hogy tömegtermeléshez tömegtartás jár, erre én azt válaszolom, hogy a "tömeg" rendben is van, de annak nem kell koncentrálnak lenni, hogyaszongya: egy falu - egy (kettő, nyolc) tojástermelő, hanem minden portán legyen 20-30-50 csirke, később tyúk, aztán lesz tojás is elég a városinak is. De amíg a lényeg nem a tojás minősége, hanem az, hogy piros billog legyen mindegyiken, igazolandó, hogy ellenőrzött körülmények közül való, meg szavatos, meg akármi, addig megette a fene az egészet.

Arról már nem is beszélek, hogy a fentebb vázolt mezei idillben szerepel holmi kiskakas is, amit -szerintem- ketreces asszonypajtások aligha látnak valaha is. Még ezt a kis örömöt is elveszik tőlük... Apropó, most hol a Négy mancs nevű terrorista szervezet?

Száz szónak is egy vége: azzal, hogy a ketrecméreteket megváltoztatta az unió, legföljebb a fekáliának adott egy pofont, amiből fröccsen bőven az emberekre is.

De ez még nem szomorú történetünk vége.

"A termelők július végéig kaptak türelmi időt, de komoly korlátozással: a régi ketrecekből származó tojásokat közvetlenül étkezési célra nem értékesíthetik. Csak belföldön és ipari felhasználásra – tojáspornak, tojáslé- és tésztagyártásra – adhatják el a tojásokat."

Ugye minden íze, zamata remekül élvezhető a fenti képmutató intézkedésnek? Tehát a régi tartásból származó tojás nem kerülhet közvetlenül asztalra, csak ipari felhasználásra. Tessék mondani, mi a fittyfene a különbség? A száraztésztát nem ember fogja megenni? Oda jó a régi módon tojt tojás? Oda mért jó? És ha ipari célra jó, piacira miért is nem? Már megint az uborka dőlésszögénél tartunk? És zárásul volna még egy kérdésem. Elismerve, támogatva, hogy az állatokat sem szabad brutális módon és körülmények között tartani, szükségesek az állatjóléti intézkedések (csak nem így), tessék mondani, mikor lesz végre az unióban emberjóléti szabályozás is???

Államcsőd, demokrácia, IMF, Sukoró, avagy az ősbűn

A magyar liberális demokrata prototípusa. Kis ember - nagy bunkó(val)

Tudom, merész dolognak tűnik egy rövid írásban ráhúzni a vizes lepedőt a honi politikai "elit" nem kis részére, ráadásnak meg az egész Európai Uniót és mértékadó nemzetközi szervezeteket lehúzni a vécén. De az élet nem habostorta, amint azt bölcsen tudjuk Virág elvtársék óta. Ahogy látom tajtékozni napok, hetek, évek óta a politikusszájakat, ahogy hallom húsz év óta a tömegemberek meg nem gondolt gondolatainak morajlását, lassan elmegy a kedvem ettől az országtól. A hazától nem, ha még van egyáltalán, valahol a magasban, de ez a lélekkufár csőcselék kezd unalmas lenni. Miért is? Nézzük a maguk rendjén a címben jelzett szavakat!

A minap honunk múlhatatlan böszméje gagyogta, hogy Magyarország még sosem volt oly közel az államcsődhöz, mint most. Arról persze nem szólt, se ő, se a fáma, hogy miért. Keni a trágyát, csak neki és bűnbandájának ne kelljen számot adni Zuschlagokról, völgyhidakról, autópálya-alagútról hegy nélkül, "megállított" kormányzati negyedről, 30 centis kilátóról, drégelypalánki kutyafitneszről és ezer egyéb disznóságról. Ja, és Sukoróról. Ami jelképpé nőtte ki magát a szememben. Először is, ha itt tényleg jogállam lenne, a fenti ügyekért már jó sokan üldögélnének padlófűtéses kis cellákban. Olyanokban, amilyeneket Szombathelyen építettek, hogy a fogvatartott üdülőben érezhesse magát, miközben számos jogkövető állampolgárnak nemhogy padlófűtése nincs, de még fűtése se nagyon telente, és az ebédért is keményen meg kell dolgoznia, és így sem biztos, hogy hozzájut. Nem, nem csak azért a másfél milliárd forintért kéne többeknek sukorói kaszinó helyett fegyházbéli ebédlőt látogatnia. Hanem magáért az ötletért. Eljutott vajh honfitársaim agyáig, mit akart kiemelt beruházásként támogatni a Gyurcsány-kormány? Nem, nem kisvállalkozásokat, magyar boltot, őstermelőt, gyárat, dehogy. Nem a mezőgazdaságot fejlesztette volna gőzerővel. Egy bűntanyát akartak létrehozni, lehetőleg természetvédelmi területen. Bűntanyát? Igen. Mert -véreim- egy ilyen léptékű kaszinóváros óhatatlanul vonzotta volna azokat a bűnözőket, akik mocskos pénzeiket például ilyen módon szeretnék tisztára mosni. Az egyéb vétkekről ne is beszéljünk. Mért pont ez kellett volna kietlen kis hazánknak??? Ugyanazon az áron miért nem termelőmunkát finanszíroztak volna? Kiemelten. A mentalitás, ami támogathatónak tart egy ilyen "vállalkozást", önmagában büntetendő. Nálam. Mert nem teljesítményre, munkára épül, hanem éppen olyan manipulációra és véletlenszerűségekre, mint a nemzetközi pénzpiac. Virtuális és nem valóságos. Valóságos csak a hozama. Mármint a nyertesnek. A nyertes mindent visz, a többieknek csak az üres zseb jut. A magyar állam szerint tehát ez a kiemelten támogatandó beruházás.

Nem mellesleg tisztában vagyok azzal, hogy menet közben egy nemzetközi pénzügyi válság is fölütötte a fejét. Csakhogy Fletó és népi zenekara úgy viselkedett, mint bolond gazda a jégesőben, amikor meglátta, hogy veri a jég a szőlejét, baltát ragadott és kirohant, neki a szőlőnek, mondván: "Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!" Ötpercenként reformot hirdetni és egyet sem végrehajtani - bolond gazda cselekvése. No kivéve persze a népek szívatását és legatyásítását, mert az mindig remekül működött. Nem csak anyagi értelemben. Ha már itt tartunk, érdekelne, miért mostanra fogyott el mindenkinek a türelme. Nyolc évig volt mit gombolyítani a cérnán, most meg nincs még kolbászból a kerítés, hát mondjon le a kormány! Vagy hogyan is?

Aztán eltűnődött-e az átlagos magyar szavazópolgár azon, hogy milyen érdekes jelenséget produkál a politikai elit azon fele, amelyik vagy eleve liberálisnak vallja magát, vagy közel áll ehhez a gondolkodásmódhoz. Itthon bezzeg, légiesedő határaink között, virágozzék száz virág, (kivéve persze azokat, amiket ők kihalásra ítélnének), mindenki éljen, ahogy akar, kinek mi köze hozzá, multikulti, minden egyenlő mindennel, tiszteld a másságot, valósítsd meg magad bármi áron stb. Furcsa módon ez a sokszínűség azon nyomban szétfoszlik, mihelyt az ország nemzetközi szerepléséről van szó, akkor bezzeg nincs magyar út, nincs különutasság, egy húr van, amin pengeni kell és azt Brüsszel hangolja, csődbe viszi az országot, aki másképp gondolja, be kell tartani az egyébként senki által nem ismert és meg nem határozott nemzetközi pénzpiaci szabályokat, hadd ne soroljam. Ez persze a brüsszeli és egyéb tájakon tobzódó nagyon szürke állományra is igaz, nem csak itteni csicskásaikra. Akkor most van demokrácia az Unióban vagy nincs? Van nemzeti szuverenitás vagy nincs? Van sokféleség vagy nincs? Miért kötelező egyetlen utat járni? Ki garantálja, hogy csak egy megoldás van? És az az egy biztosan jó? Annak fényében, ami most zajlik Nyugaton, a válasz: nem.

Elspekulált már a kedves-kedvetlen olvasó azon, hogy az Unió valójában rosszabb, mint a KGST volt? Ha valaki utánanéz, a KGST deklarált elvei nemigen különböztek az Unió szándékaitól. Meglepő? A KGST tervgazdálkodásra és országok közötti munkamegosztásra épült. Hogy az Unió más lenne? De hiszen az Unió is meghatározza, hány hektáron termeszthet egy ország gabonát vagy hány kecskét tarthat. A KGST-ben és az egyes országokban a terv nem teljesítéséért járt irgum-burgum. Az nem volt baj, sőt, derekas dolog volt, ha túlteljesítették a tervet. Az Unióban meg azért fizetnek, ha kivágod a szőlődet vagy parlagoltatod a földedet. A KGST az alsó limitet szabta meg, amit túl lehetett teljesíteni, az Unió a felsőt, amit nem szabad áthágni. Normális dolog ez? Az föl sem merül, hogy mi van ilyenkor a szabad piaccal? Hogy mindenki termeljen, termesszen, amit jónak lát, és ha el tudja adni, rendben, nem beszélve az árak és minőségek lehetséges versenyéről? Az fontos, hogy milyen az uborka dőlésszöge vagy az alma mérete, mert ha nem felel meg íróasztali lázálmoknak, mehet a szemétbe. Mekkora vívmány volt pár éve, hogy néhány zöldség- és gyümölcsfajtánál az Uniónak méltóztatott eltekinteni a korábbi szabályozástól! Az európai ipar és mezőgazdaság számos területén tönkremennek-mentek az ott dolgozók, vállalkozók, de közben ellenőrizetlenül jön be például a kínai dömpingáru. És az Unió döntéshozói ülnek karba tett kézzel és nem tesznek semmit.

Vagy mit tettek azért, hogy Görögország ne kerüljön ilyen helyzetbe? Most meg rajtuk verik el a port, de azokon a pénzügyi szereplőkön bezzeg nem, akik hozzájárultak a görögök képtelen állapotához. Sőt, most is tömni akarják pénzzel a "piacokat", a bankokat. Többek között az IMF kasszáját is föl akarják megint tölteni. Miért is? Hogy akik eladósodtak, most még inkább eladósodjanak? Az IMF úgy viselkedik, mint állam az államok fölött. Holott annak idején az ENSZ égisze alatt hozták létre, mára meg senkinek nincs semmiféle hatalma fölötte, ahogyan annak idején ezt meg is írtam. Hogyan fér bele a "demokrácia" kereteibe egy ilyen intézménynek a léte? A magam részéről egyszerűen föloszlatnám, a pénzét az aranytartalékokkal együtt a szegény vagy bajban lévő országoknak adnám és kész. Ja, aranytartalék. Az IMF-nek bezzeg óriási készletei vannak ebből a nemesfémből, miközben az egyes nemzeti valuták már régen nem az aranyon alapulnak. Érdekes, nem?

Ha már bank. Itt van nekünk ez a jó kis Magyar Nemzeti Bankunk. Ami se nem magyar, se nem nemzeti. Tessék csak ezt olvasni:

"Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől." (2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról)

Vagyis az MNB éppen úgy állam az államban, mint ahogyan az IMF nemzetközi szinten. Tehát az EKB utasíthatja a Nemzeti Bankot, a magyar kormányfő nem. Világos, ugye? Vajon az EKB Magyarországról mit sem tudó vezetői milyen intézkedésekre utasítják a magyar bank elnökét? Csak nem tudják jobban Magyarország érdekét Frankfurtból, mint Budapestről? Szuverenitás? Demokrácia? Ja hogy ezt már kérdeztem? Öregszem. Mint Európa.

Nicsak, mit látok! Az EKB honlapján szerepel, csak erős nevetőizmúaknak:

"Felelősség
Beszámolási kötelezettség
A független központi bank csak úgy őrizheti meg legitimitását, ha a demokratikus intézmények és a nyilvánosság felé elszámolásra kötelezhető a jogszabályban meghatározott feladataival kapcsolatos ténykedéséről. Az EKB-nak pontosan rögzített beszámolási kötelezettsége van, amelyet alapokmányának 15. cikke tartalmaz."

Amikor Gizikét keverjük a gőzekével, a beszámolást az elszámolással. És ezt odaát "felelősségnek" csúfolják. Lassan egészen otthon érzem magam az Unióban, ebben a szép, demokratikus szervezetben...

Apropó, demokrácia. Azért egyszer azt is elmagyarázhatná nekem valami okostojás, hogyan lehetséges, hogy egy olyan brüsszeli európai kormány dönthet az én országom dolgairól, akit soha senki meg nem választott. Mert én szavazhattam az országom európa parlamenti képviseletéről, de nem szavazhattam az európai kormányra, sem annak fejére, sem vélhető tagjaira. Nem mintha ez megoldaná az életemet, csak ha már demokráciáról papolunk... No persze tessék elképzelni, ha mondjuk egy német jelöltre szavazni kell, összevetve a magyar és a német választópolgárok számát. Hja, az erősebb kutya... Csak ez nem demokrácia. Ahogyan az sem lenne az, ha valóban létrehoznák az európai országok föderációját.

Mindez arról jutott eszembe, hogy kedvenc nagyon zöld pártom, az LMP december 23-ára demonstrációt hirdetett, mert szerintük "megszűnt a demokrácia". Édes gyermekeim, hol??? Az Unióban? Mert ott sosem volt. Ez ellen mért nem tüntettek? Ti nagyon zöldek, az ellen mért nem szóltok naponta, hogy az Unióban milyen agrárszabályozás van, lásd "apróságaiban" mint fent? Ez rendben van? A jegybank állítólagos függetlensége miatt aggódtok, miközben az az EKB lakája? Ez jó?

Az időpont is bájos egyébként. Kár, hogy nem szenteste tüntettek. Ja hogy nem tudjátok, mi az, hogy szenteste? Vagy csak keveritek, ezért lett 23-a az időpont.

"Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese a sajtótájékoztatón azt mondta: a demokrácia lényege, hogy mindig van alternatíva..."

Gergőkém, te nagyon hülye, nem ez a demokrácia lényege. Alternatíva ugyanis diktatúrában is lehetséges. Biszku vagy Kádár. Kádár vagy Grósz. Grósz vagy Németh Miklós. Ez hogy tetszik, te zöldek gyöngye? Megmondom, mi a lényeg. Hogy csakis a saját kis rohadt pártszempontjaitok érdekesek nektek, akár LMP, akár MSZP, akár DK. Én mennyit számítok neked? Annyit sem, mint egy hegyi kecske bogyója, ami legurul a szakadékba. Körömszakadtáig harcoltok a vélelmezett itthoni diktatúra ellen, miközben teljesen természetesnek vesztek abnormális nemzetközi jelenségeket, amiknek súlyos következményei vannak idehaza. Mind olyanok vagytok, mint a kommunisták. Csak most Brüsszelnek van mindig igaza, nem Moszkvának. A problémákban tehetetlenkedő, ostoba intézkedéseket hozó, korrupt, egyenutas Brüsszelnek. Nem volt olyan rég 1999, amikor az Európai Bizottság lemondott korrupciós ügyek és rossz gazdálkodás miatt. Erről mi a véleményed?

Mondok én is egy alternatívát nektek. "El lehet menni" - hogy szellemi atyátokat idézzem. Vagy itthon is lehet maradni. De csöndben. Nagyon nagy csöndben.

Vágó Gábor, az LMP-s szecskázó

Utánozhatatlan elegancia. Gatya lecsúszóban, nadrágtartó közszemlén, amit egyébként tilt az illem. Igaz, a cipője most nem látszik. Jobb is.

Először is szögezzük le, hogy olyan férfiban nem lehet megbízni, aki képes sötét öltönyhöz fehér tornacipőt húzni. Márpedig a címben nevezett egyed legalább kétszer követte ezt el, efféle harci díszben tartott sajtótájékoztatót, legnagyobb röhögésemre.

Szegény Vágónak azonban nemcsak az öltözéke diszfunkcionális, hanem az agyműködése is. Az LMP celebjeit tekintve ez persze nem meglepő, amennyit ezeknek jár a szájuk, annyi energiával már a Szaharát is gabonafölddé lehetett volna alakítani. Nálunk ez sajnos ellenkező irányban működik, a "sok beszédnek sok az alja" igazságát naponta ellenőrizhetem, csak a híradót kell megnéznem ehhez, ezeknek az ajakán nemhogy a sivatag nem válik termővé, de még az ország másik végén lévő szabolcsi almafák is inkább tűzelhalásban lesznek öngyilkosok, mint hogy az ilyen Vágó-féle agyhalottak szövegét hallgassák.

Vágó elvtárs szólott. Meg közleményt is kiadott.

"A politikus szerint a kormányfőnek már jobboldali tanácsadók is megmondták, semmilyen spekuláció sincs, egyszerűen a gazdasági szabályszerűségek működnek."

Tényleg? És mondd, kedves kicsi Gabóca, ha a gazdasági szabályszerűségek működnek, azt miért nem látják át az éppen tehetetlenkedő Brüsszelben? Vagy ott is csupa hülye ül, (ami egyébként majdnem igaz), és te vagy az egyetlen tudója mindennek? És mégis, mik is lennének ezek az állítólagos gazdasági szabályszerűségek? Hogy is volt, amikor Sorost megbüntették az OTP betámadása miatt? Ez neked a szabály??? És az neked gazdasági szabályszerűség, hogy egyik nap még 316-317 forint az euró, két nap múlva meg 303-304? Ennyit javult két nap alatt a magyar gazdaság vagy a kormány politikája? Ilyenkor bezzeg sosem ugattok, csakis akkor, amikor megugrik az árfolyam, az szerintetek mindig Orbánék hibája, ugye? Amikor meg erősödik a forint, az kinek az érdeme? Sorosé?

"Az LMP-s képviselő úgy látja, másfél év alatt egy lépést sem jutottunk előrébb sőt, 2008-ban még a válság legmélyebb pontján sem volt olyan rossz a forint árfolyama, mint most."

Jaj, te kis huncut! Melyik is volt 2008-ban a válság legmélyebb pontja? Továbbá az "így hazudtok ti" újabb fejezetét írtad meg ezzel, kishaver, ugyanis például 2009 márciusában-áprilisában 307-309 forint körül állt az euró, amikor pedig ezt írom, 304,33, illetve 303,52 (december 2., 23.00 órai mérés). 2009-ben nem is volt válság, ugye?

"A politikus a Matolcsy György által bejelentett új növekedési pályáról is beszélt, ezzel kapcsolatban azt mondta: „eldobtam az agyam”, amikor kiderült, hogy ennek alapjaként a Nemzeti Bank valutatartalékát képzeli el a nemzetgazdasági miniszter."

Komoly, alapos, kimerítő, mindenre kiterjedő érv, hogy "majdnem eldobtad az agyad". Kár, hogy tényleg nem tetted meg. Egyébként meg képzeld el, ugyanez nekem is hónapokkal ezelőtt eszembe jutott, ami Matolcsynak, ugyanis extra tartalékaink vannak az MNB trezorjaiban valutából, ugyan minek? Csak azért, hogy ott dohosodjon? Ha 4-5 milliárd eurót lecsípnénk, még mindig bőséges és elégséges tartalék maradna. Számold át, mennyi ez forintban! És ezt a pénzt valóban egy összegben, gyorsan terítve föl lehetne használni, például a mezőgazdaságban. Ezt nem államadósság-csökkentésre kell fordítani, hanem beruházásra, vállalkozások segítésére.

"A spekulációs összeesküvésről szóló álláspontot ma lényegében csak ez a két politikus vallja magáénak; kár, hogy ők alakítják a magyar gazdaságpolitikát. Velük szemben áll gyakorlatilag a teljes közgazdász szakma, ideértve olyan neves jobboldali szakembereket, mint Mellár Tamás, Chikán Attila, Bod Péter Ákos vagy Heim Péter."

Kisfiam! A minapi bejegyzésemben tájékozódhatsz, miket képesek mondani némelyek a nevezettek közül, és ha akarod, végigmegyek mindegyikükön. Ezek a közgazdák és pénzügyesek még önmaguk között sem képesek egyetérteni, ha nem vennéd észre. Egyébként meg lényegében nem csak ez a két megnevezett kormánytag vallja magáénak az "összeesküvéselméletet", hanem például én is és mások is. Amúgy nem "összeesküvésről" van szó, ez csak a te beteg agyadban fogant meg, hanem "csak" spekulációkról, manipulációkról. Meséljek neked a shortolásról, amit nemrég uniós szinten betiltottak számos piacon?

"Vissza kell vonni az egykulcsos jövedelemadó-rendszert, helyette egy igazságos, három kulcsból állóra van szükség."

Igazságos??? Te nem tudod, mit beszélsz! Pajtikám, nekem mint kiemelkedő bérben részesülő közalkalmazottnak van momentán bruttó 218.800 forint fizetésem. A magyar átlagbér 211.000 forint körül mozog. Milliomos lennék? Valóban? Képzeld, az elmúlt húsz évben mindig, érted: mindig beleestem a legmagasabb adókulcsba. Ha kettő volt, ha három volt. Talán akkor nem történt ez meg, amikor még ennél is több kulcs volt, de akkor még majdnem pályakezdő voltam, annak megfelelő fizetéssel. Most először fordult elő, hogy béremelés nélkül is nőtt a nettó jövedelmem. Te ezt akarod elvenni tőlem??? Ez neked igazságos? Mert szerintetek az egykulcsos adórendszer a gazdagokat támogatja, ugye? Az eszetekbe se jut, hogy a valóban gazdagoknak vagy meg se kottyan bármiféle két kulcs, három kulcs, vagy eleve kikerüli az adózást, amennyire csak lehet. Az igaz, hogy a minimálbér körül keresőknél muszáj kompenzálni, csakhogy ez nem ám a 16 %-os adó miatt van, te tökfej, hanem azért, mert az alkalmazotti kedvezmény fokozatosan megszűnik. Ennek a kedvezménynek meg semmi köze nincs ahhoz, hány adókulcs van és azok hány százalékosak.

"...vissza kell állítani a Költségvetési Tanács titkárságát,..."

Értjük! Nem szeretjük a humort, de értjük. A titkárságot kell tehát visszaállítani. Egy csomó léhűtővel benne. Világos. Világos?

"Bíztató lépésnek tekintjük..."

Én azt tekinteném biztató lépésnek, ha megtanulnátok végre magyarul. Ugyanis a "biztató" szóban rövid 'i' van, skacok, nem hosszú. Ti nemcsak Orbánnak nem hisztek, hanem a szövegszerkesztőtök helyesírás-ellenőrzőjének sem. Nem vagytok ti kissé paranoiások?

Közgazdászok. Ászok???

Ez itt speciel a tök ász. Lehetne itt a zöld disznó is...

Manapság olyanok a közgazdászok, mint bármely valóságshow celebjei. Állandóan a címlapon vannak, és inkább bosszantóak, mint szórakoztatóak. Hasznosságuk egyéb módozatairól most nem ejtenénk szót...

Félreértés ne essék: nem a közgazdaságtudománnyal van baj. Mikrokörnyezetben nyilván fontos következtetések levonására alkalmas és szükséges tudomány. Csak az a probléma, hogy mihelyt országokat, földrészeket érintő kérdésekről van szó, nyomban megáll náluk a józan ész. Könnyen lehet, hogy a korunkat jellemző általános elbutulásból ők sem tudják kivonni magukat. Többet képzelnek magukról, mint amennyire képesek. Hogy egyszerű példával éljek, a 2008-as válságot sem előre jelezni nem tudták, sem azóta nem találják a megoldásokat a helyzetre. Ez persze nem magyar jelenség, ehhez csak pár cikket kell átnyálazni a nagyágyúktól.

Amit azonban kis hazánk futtatott "szakértőitől" olvastam a minap, az több, mint vicces. Már-már tragikus. Ó, könnyen előfordulhat, hogy már megint a médiumok torzításaival állok szemben. Nem lepne meg ez sem.

Vegyük először Róna Pétert.

"A hitelminősítők megállapításai lehetnek helytállóak, s lehetnek tévesek, de az biztos, hogy érdemben kellene érvelni vagdalkozás helyett – mondta lapunknak Róna Péter közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja."

Aha. És látott már olyat Róna, hogy "érdemi érvelés" hatására a hitelminősítők a fejükhöz kaptak és megváltoztatták véleményüket? Én még nem.

"A közgazdász kifejtette:  a Moody’s  szempontjából  jogosan merül föl a kérdés, hogy 2012-ben – együtt  tekintve az állami, önkormányzati, banki szférát – hogyan újít meg Magyarország 36 milliárd eurónyi adósságot."

Értem. És a többi hitelminősítő szempontjából ez nem merül föl jogosan? Amúgy nem tudom, mi áll a Moody's véleményében, miután elsőre a Botswanát illető dokumentumot küldték el. Gondolom, a második nekifutásra átpréselt szöveg is hasonló komolyságú, mint az első lépés ebben az ügyben. Vagy van valami okom, hogy ezek után komolyan vegyem egyetlen szavukat?

És akkor jön Mellár Tamás.

"Rossz vágányra került a magyar gazdaságpolitika és a Moody's-leminősítés is ezt jelzi..."

Mi is az a "rossz vágány"? Mintha az indokolás hiányos lenne. Kategorikus kijelentés és kész. "A krumplileves legyen krumplileves" - hogy egy másik klasszikust idézzek. Nem tudjuk, hogy 1. mi a krumplileves, 2. van-e egyáltalán krumplileves. A lényeg, hogy ha a Moody's megaszonta, akkor az meg van aszondva. Egyébiránt a többi hitelminősítő ezek szerint nem érti a dolgát, mert csak egy rontott Magyarország megítélésén? Biztos, hogy szentírás, amit ezek odaát mondanak?

"Az elmúlt másfél évben nem sikerült stabilizálni a magyar gazdaságot..."

Ó igen! Mert az azt megelőző nyolc évben ez maradéktalanul sikerült, ugye?

"A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a megújuló energia területén szükség lenne olyan intézkedésekre, melyek elindíthatnának egy fellendülést, mozgósítanák a vidéki munkaerőt, megerősítenék a belső piacokat."

1. Mindez benne is van a kormányprogramban. Változott azóta?
2. Elég az intézkedéssorozat vagy netán pénz is kéne hozzá?
3. Mellár mint szakember mondja ugyanazt, amit én mezei bölcsészként. Évek óta többször hangsúlyoztam, le is írtam itt is, hogy Magyarországnak az egyik biztos kitörési pontja a mezőgazdaság, és minden, ami hozzá kapcsolható, vagyis a feldolgozóipar, a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás, az összes járulékos iparcikk gyártása, lemenve egészen a csomagolóanyagok, tápok (mínusz dioxin!!!, ez is itthoni lehetne), munkaruhák, kézi szerszámok, és ezer hasonló termék előállításáig. Víz van, bár most nem látszik az őszi aszályban, termőföld (még) van, munkáskéz van, erre kéne egy agrárpiramist fölépíteni. És nem a dologtalan és elhelyezkedni alig tudó, gyönge tudású diplomások számát tovább bolognaizálni... Tényleg vissza kéne adni a munka becsületét, minden szinten. Ezzel együtt a falvakból való elvándorlás is csökkenne, egyben megszűnne a városi újproletariátus szaporodása. Hasonló folyamat van most, mint amit ráerőltettek az átkosban a vidékre.
4. Ha én is ilyen okos vagyok, én is közgazdászceleb vagyok? Vagy csak elég a józan ész - tőke híján?
5. Mellár inkább azt mondaná meg, miből lehetne erre tőkét szerezni? Mondjuk nekem erre is volna ötletem, ámbár igen kockázatos.

"Nem arra lenne szükség, hogy felderítsék, ki áll egy esetleges spekuláció mögött, hanem a bizalmat kellene visszaszerezni, és a bizonytalanságot csökkenteni - kritizálta a kormány reakcióját, miszerint spekuláció áll a leminősítés és a forint gyengülése mögött."

A bizalom visszaszerzése. Na erről nekem az jut mindig eszembe, hogy a "piacok", a "befektetők" bizalmának megszerzése úgy zajlik, hogy ország: gatya le, 90 fokos szögben előredől, és a bukszaurológus "befektető" - durr! Ha azt jelenti a bizalom visszaszerzése, hogy kritikátlanul úgy táncolunk, ahogyan a "piac" fütyül, abból -garantálom- a büdös életben nem lesz ebben az országban fellendülés. Legatyásodás, örök időkre való eladósodás annál inkább. Csinálhatsz akármit - jön egy "hír", egy pletyka, és padlóra viszi piacilag az országot. Régtől tudjuk, nem a valós gazdasági teljesítmények mozgatják a "piacot". Híresztelések, spekulációk, manipulációk. Ezt kellene kiszolgálni? Egyáltalán: egy számos elemében irracionális folyamatot hogyan lehet "kiszolgálni"?

Ami miatt azonabn leginkább klaviatúrát ragadtam, az ez.

"A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a megújuló energia területén szükség lenne olyan intézkedésekre, melyek elindíthatnának egy fellendülést, mozgósítanák a vidéki munkaerőt, megerősítenék a belső piacokat. Mindez a külső környezettől függetlenül egy 2-3 százalékos gazdasági növekedést eredményezhetne - magyarázta Mellár..."
"Meg kellene magyaráznia a kormánynak, miért számol 1,5 százalék körüli növekedéssel  jövő évre, amikor Németországé is 0 százalék körül várható." (Róna)

Szóval az egyik celeb szerint a külső környezettől függetlenül lehet 2-3 %-os növekedést produkálni, a másik szerint Németország a mérce, és hozzá mérve a 1,5 % is tarthatatlan. Na most igazodj el, józan ész!

Nekem volna egy áthidaló javaslatom. Nevezett urakat be kéne zárni egy erősen gumírozott szobába, már csak hogy ne hallatsszék ki egy szó se, aztán beszéljék meg egymás között, úgy is mint zseniális szakemberek, hogy mi a teendő. A végén közös közleményben tudassák velem meg a többi laikussal, hogyan tovább. De addig nem ártana egy kicsit csöndben lenni, ha már segíteni nem tudnak.

Szóval, ekkora a katyvasz a fejekben, véreim, pedig Bokros Lajost még elő sem hoztam. Apropó, talán őt is be kéne zárni a többivel együtt. Igaz, ebből alighanem újabb csomag lenne. Lajosom javaslatai mellé a riválisokat is becsomagolná. Hacsak ölre nem mennének az "igazságért" odabent. Akkor Lajosom még rajta is veszthet. Végre egyszer ő húzná a rövidebbet. Eddig csak nekünk sikerült. Akárhogy is, mi biztosan jól járnánk. Legalább egy ideig nem kéne kéne egymásnak ellentmondó "szakemberi" nyilatkozatokat olvasgatni.

Patkánykommandó

Ajánlok egy új címerállatot Európának. A patkányt. Igaz, ez már döglött. De majd hírek és pletykák élőnek fogják beállítani, hadd szaladjon a tőzsdeindex. És a végére úgyis álruhás királykisasszonyt hoznak ki belőle...

Tele van a tö...megkommunikációm. Tévék, rádiók, lapok tele vannak Magyarország leminősítésével. Hogy a Moody's így meg úgy. Remegnek a térdek, a tollak, a tokák. Most éppen nincs kedvem egyenként végigmenni nyomorult agyú firkászok, politikusok köpetein. Csak egyetlen momentumot emelek ki, amiből világosan látszik ennek az egész csürhének a mentalitása.

Többek között a különböző hitelminősítők megnyilatkozásaitól függ a "piac", a "befektetők" kedve. Tudjátok, ezek azok az arctalan, névtelen, nemtelen lények, akiknek hisztériájától meg a mi életünk függ. Hogy eladósítjuk-e dédunokáinkat is, miután unokáink elől már elettük, pontosabban részben eletették velünk a jövőt. Ámbár rossz a szó. Vajmi kevéssé mi, állampolgárok zabáltuk föl a jövőt, sokkal inkább azok, akik -bár mindig szabadlábon- a mi kontónkra vették föl a hiteleket, okkal - de főleg ok nélkül.

Kell a hitel, naná hogy kell. Elvégre Magyarország tőkeszegény. Évtizedek óta. A tőke ugyanis csakis magánzsebekbe poroszkált, amint azt számos antikedvencem, köztük jó pár politikus, anyagi helyzete mutatja. A paraszt meg olykor a vetőmagot is hitelre veheti, ha éppen rossz éve volt előtte. Hiába, aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni...

De vissza a kályhához!

Nemrég az egyik hitelminősítő betlizett, amikor "tévedésből" leminősítette Franciaországot. Ma meg, láss csodát, a minket molesztáló másik intézet bakizott. Ugyanis amikor az atv az iránt érdeklődött, hogy mi is a pontos oka Magyarország kedvezőtlenebb besorolásának, a Moody's nem a Budapestről és Budapestnek szóló dokumentumot küldte el, hanem a Botswanáról készültet.

Na ennyit az efféle "intézetek" munkájának komolyságáról. Ennyit a felelősségről, az odafigyelésről, az erkölcsről.

Eddig akár komédia is lehetne. Csakhogy a dolog lehetséges következményei miatt kevéssé van nevethetnékje az embernek. Hiszen szokás szerint (??) mi, kisemberek fogjuk megint elvinni a balhét. Eközben az ilyen reterát szervezetek, mint a Moody's vagy a Standard and Poor's vidáman üzemelnek tovább, következmények nélkül. Ebből is látszik, hogy nem csak Magyarország következmények nélküli territórium.

Orbán vagy Matolcsy némelyek szerint rossz politikát folytat? "Menjenek a sunyiba!" - mondják a napi okostojások. Tényleg? És akkor hová kéne mennie a Moody's vagy a Standard and Poor's gárdájának? Leírjam? Nem teszem. Elvégre van szemérem is a világon, még ha ez a külhoni söpredék és hazai asszisztenseik ezt nem ismerik is.

Tessék mondani, ezek után tényleg komolyan kéne vennem egyetlen szavukat is? Különösen, hogy ezeket a hitelminősítőket olyan cégek finanszírozzák, amelyeknek elemi érdekük valamely ország (vállalat) le- vagy felminősítése.

Puszta hírek alapján zuhan a tőzsde, romlik a nemzeti valuta, drágul az élet, csökkennek a jövedelmek. Mi köze ennek egy társadalom tagjai által végzett jó vagy rossz minőségű munkához? Mi köze a gyárak, vállalatok, vállalkozások tevékenységéhez, eredményességéhez? Elmesélné nekem végre valaki? Romániának vagy Görögországnak jó ideje nem a saját kormányuk diktál, hanem az IMF. Nálunk most éppen a "nem ortodox" gazdaságpolitikát akarják "jóakarói" a Dunába fojtani. Mi közük hozzá, hogy egy állítólag szuverén állam mit csinál a maga területén??? Pénzért, kilóra megvesznek és évtizedekre rabszolgává tesznek? Milyen jogon? Kinek a jogán? És még itthon ennek tapsolnak is némelyek. Pusztán azért, mert az általuk utált kormány bajban van. Azt a kérdést ugye ez a csőcselék nem teszi föl, hogy miképpen lehetséges, hogy olyan szervezetek, bankok, "piacok" akarják ránk erőltetni akaratukat, akiknek semmi és senki nem számít, kivéve a saját és egyébiránt mindenkor meglévő profitjuk? Mindez miért is? Mert önállóbbak akarunk lenni? Európa, ilyenkor hol vagy? Fontos nektek ott, Brüsszelben a román, a belga, a portugál, a görög ember vagy csak a "piac" sípjelére vártok, hogy még jól beléjük (és belénk) rúgjatok? És mi még ezt tűrjük? Meddig???

A Népszabaccság és a pofátlanság kéz a kézben járnak

Csakugyan. Helyét átvette a sajtószabadosság.

Mit kéz a kézben járnak! Már el is hálták a házasságot! Mai aktusuk során mellékterméket nemzettek, miszerint Matolcsy miniszter helyesírása vetekszik az államfőével. Természetesen Matolcsy hibája arcpirító. Ámde ezt olyan sajtóorgánumnak szóvá tenni, amelynek munkatársai finoman szólva hadilábon állnak a magyar nyelvvel, az szégyenletes.

Pár hónapja írtam meg, hogy milyen röhejes (pardon: röhelyes, hogy alkalmazkodjak az ő szellemi szintjükhöz) és egyben tragikus módon bánnak (el) annak az édes jó anyukájuknak a nyelvével. (Olvasható két részben: 1. fejezet, 2. fejezet.)

A Népszabaccság 55 éves éppen ebben a hónapban. Úgy látszik, ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy a magyar nyelvvel szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki. Nem lep meg. Elvégre a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva. Például agyagból. Vagy talán úgy vélik ennél az újságnál, hogy nekik mindent szabad. Végül is a nevükben is benne van. Ők az igazi nem ortodoxok, annyira nem azok, hogy az már ortodoxia. Felette vannak minden (helyesírási) szabálynak. Vagy alatta. De azért bőszen kritizálnak másokat. Srácok, nem kéne előbb a saját portátok előtt söpörnötök? Elég mocskos az is. Hiába, más szemében a szálkát, magatokéban a gerendát sem.

Szabadgondolkodás, avagy szabad a hülyeség

Ez nem a szellem napvilága. Ez csak egy mécses. Európa agyhaláláért ég.

Európa beteg. Hogy haldoklik-e, még nem tudom. Ám hogy polgárainak nem kis része ostoba fajankó, aki butaságát még nyíltan hirdeti is, az nyilvánvaló. Márpedig az ostobaság súlyos betegség. Fertőző, antibiotikum nincs rá. Kivételes eset: csak az öngyógyítás működne, amennyiben nem ártana gondolkodni cselekvés előtt.

Egy francia paprikajancsi úgy gondolta, hogy beperli a katolikus egyházat, mert töröltetni akarja magát a megkereszteltek közül, miután évekkel korábban megtagadta a keresztségét, amiről papírja állítólag ugyan van, de az anyakönyvből nem vakarták ki a nevét. Nekem már az sem világos, hogyan képzeli valaki, hogy egyszerűen meg nem történtté akar tenni valamit, ami megtörtént. Nem a dolog teológiai vonatkozásairól van szó, az másik kérdés. Egyébként teológiailag is nehezen értelmezhető ötlet, de ezt hagyjuk. A legszebb az egészben, hogy a bíróság neki adott igazat, és kötelezte az egyházat az illető keresztelési adatainak törlésére.

A felperes állítólag szabadgondolkodó, és szövetségük embere úgy véli, "hogy mindenki változtathat meggyőződésén, amelyet ha nem ismer el az egyház, akkor megsérti az állam és az egyház szétválasztásának az elvét." Mármost nem egészen világos, hogy mi köze ehhez az állam és egyház szétválasztásának, sőt, még annak sincs semmi köze a tárgyhoz, hogy mit ismer el az egyház és mit nem. Ha nem ismeri el az egyház az illető gondolkodásmódjának megváltozását, attól az még tény marad, ámbár sajnálatos tény. Ha az egyház minden további nélkül elismerné az eltérő gondolkodásmódok egyenlőségét, akkor ennek fényében még misszionálnia sem volna szabad, hiszen meg akar győzni másképp vélekedőket a maga igazáról. Ez meg eme perverz logika alapján a magánélet megsértése, verbális erőszak, tehát tiltandó.

Az meg egyenesen vicces, hogy annyira rettegjen valaki a keresztelés tényének anyakönyvi nyilvántartásától, hogy ezért képes legyen pert indítani. Milyen kényesnek tetszik lenni! Ugyanez az elvtárs vajh beperelte már a francia államot, amiért nem tesz szinte semmit az állampolgárainak védelmére egy furcsán generálódott válság idején? Itt van kapásból két hír, az egyik 2009-ből, a másik pár hónapos. De jól mehet ennek a nyikhajnak, hogy ebben a helyzetben ez a legfőbb baja! Ennyire fél a katolikus egyháztól? Vagy azt hiszi, csak akkor érvényesek az ő "szabadgondolatai", ha megtagadja a múltat? Nem irracionális ez kissé? A keresztvizet nem szeretné lekapartatni magáról? Pedig nem ártana.

És ehhez az agymosottsághoz az állam még asszisztál is a jogszolgáltatás által. Amúgy föl sem merül a probléma, hogy az egyik fél joga sérti a másik félét? Miért pont az az erősebb, amit a bíróság annak nyilvánít?

Érdemes némi észrevételre az egész történet kiindulópontja is.

"Azt követően kérte szülőfaluja, a normandiai Coutance papjától, hogy töröljék a nevét a megkereszteltek névsorából, hogy a pápa egy AIDS-től szenvedő afrikai országban az óvszer használata ellen foglalt állást."

Aha. Vajon tudja szegény antikeresztény, hogyan terjed az AIDS? Elárulom: legfőbb melegágya a promiszkuitás. Vagyis föl sem merül benne, hogy netán felelősségtudattal élt nemi élet révén, kitartva a hűségben nem fenyegeti veszély a delikvenseket? Tehát amellett van, hogy az emberek csináljanak, amit az ösztöneik diktálnak, nem kell fék, nem kell erkölcsi parancs, amit ilyen szituációban ha a meggyőződés nem is, de a józan ész diktálna? Ennyiben merül ki az istenített ráció, hogy csupán az eszközöket teremtjük meg valamihez, ami eleve aberráció, mert kizárja két ember bizalmon alapuló kapcsolatát? Ma ezzel, holnap azzal - csak ne legyen következménye? Minő magasztos szabadgondolkodás! Nemde a szabados gondolkodás lenne a helyes megnevezés? Mondd, Európa, te tényleg beteg vagy?

Édesanyátok nyelve

Újra meg újra rácsodálkozom - két virtuális gutaütés között - arra a nyelvi borzalomra, amit manapság az "újságírás" képes produkálni. Igen, már csak idézőjelben, különösen is az utótagot illetően. Nemcsak a hejjesírásal gyűlik meg a bajuk a firkászoknak, hanem a szótan-jelentéstan alapelemei is áthághatatlan szakadékok formájában teszik próbára őket, amely szakadékok vákuumként szippantják magukba a szerencsétlen újdondászokat. Aztán a nyelv megmászhatatlan hegyeinek tövében, (szellemi) árnyékba burkolózva írnak, és írnak, és írnak - és az eredmény túlélőtúrára kényszeríti az olvasót. Gyakran érzem úgy magam, mintha végtelenített kínai használati utasítást olvasnék.

Íme a mai csodabogár, az atv honlapjáról:

Hogy miképpen lehet "szóbeli jegyzéket átadni", arra vonatkozólag kizárólag kreatív ötleteim vannak.

Talán mondott valamit a nagykövetasszony, aztán a végén - nyomatékosítandó az elhangzottakat - a kivágott nyelvét adta át a miniszterelnöknek. Netán nem is a sajátját, hanem egy marháét. Egy olyanét, aki ezt leírta. Esetleg eredetileg mégiscsak írott formában nyújtotta át a jegyzéket, aztán papírrepülőt hajtogattak belőle közös erővel és kidobták az ablakon Grétsy László irányában. De lehet, hogy egyszerűen csak tele van hülyével ez az ország. Utóbbi nem kreatív ötlet, viszont igaz.

Szolgálati közlemény

Minthogy a freeblog volt szíves az augusztus óta megejtett bejegyzéseimet - ezernyi sorstársaméihoz hasonlóan - holmi hardware hiba okán a virtuális halálba küldeni, ezúton közlöm barátaimmal és nembarátaimmal, hogy hamarosan újra föl fogom tenni azokat a cikkeket, sőt, nemsokára - elnézve a nemzetközi és a hazai helyzetet - újra a régebben tollforgatásnak nevezett, mára klaviatúrakoptatássá silányult tevékenységbe fogok. Ritkán, de magvasan. :)))

Addig is mindenki élvezze a sortalanságom okozta űrt. :)

LMP? Akkor is hazudik, ha igazat mond...

Van egy rossz hírem, srácok. Ez itt Szent István király. Nemcsak I., hanem Szent.

Kellemetlen meglepetésben volt részem augusztus 20-án. Olvasgatok, olvasgatok, egyszer csak elém kerül az LMP e napra datált és kitalált förmedvénye.

Jól kezdődik, minthogy a harmadik bekezdésben méltatják államalapító királyunk és a korabeli magyarság teljesítményét. No persze -a világnézeti semlegesség kötelező píszíjét szem előtt tartva- nem Szent Istvánként, hanem I. Istvánként aposztrofálva őt. Ó, mint a legszebb kommunista időkben! Bár a gépezet akkor is csikorgott, mert például a Szent István körút akkor is Szent István körút volt. Szinte egyedüli példájaként az oly toleráns, vallásszabadságra oly fogékony kommunista rendszernek. Miközben a Margitszigetre vezető Margit híd előtti útszakaszt e néven tisztelhettük, papok és szerzetesek sokasága tartózkodott a börtönökben, természetesen önkéntes önátnevelő kurzuson véve részt, hiszen akkoriban nem volt diktatúra, ugye. Zárójelben: a Margitsziget és a mellette ívelő híd is valójában Szent Margit nevét hordozná, de ki emlékszik ma már erre?

De vissza I. Istvánhoz! (Hogy ki nem törtek a billentyűim ezt leírván!) Szóval Szent Istvánhoz.

A méltatás szövegével csak az apró gond, hogy fényes, egyirányú, zökkenőmentes útnak láttatja azt, ami nem volt az.

"Több mint ezer év távolából visszanézve első nagy királyunk korára a ma embere a vitathatatlan közösségi teljesítményre emlékezhet. I. István és kortársai méltó választ adtak koruk kihívásaira. Az első ezredforduló magyarsága sikeresen alkalmazkodva az akkori nyugati világ, a keresztény Európa életformájához, eszméihez, normáihoz, hatalomszervezési technikáihoz, az európai keresztény államok közösségébe illeszkedő, erős, tekintélyes, független államot hozott létre. Megteremtve ezzel a feltételeit a Keletről jött, korábban nomadizáló, törzsi-nemzetségi szervezetben élő pogány magyarság lelki, szellemi megújulásának, és ezáltal önálló közösségként való megmaradásának és államalkotó népként, nemzetként történő megerősödésének a Kárpát-medencében."

Szép. Igaz is. Majdnem. Mert bár a végeredmény kétségtelen, az oda vezető út korántsem volt sima. De most illik annak látnunk. Csak azért, hogy a közlemény második felében annál nagyobbat lehessen belénk rúgni. Meg persze a kormányba is, de erről később. A szöveg írói elfeledkeznek arról, hogy a Szent István korabeli magyarság nem volt egységes a Nyugathoz való tartozás elfogadásában. Elég, ha annyit mondok, Koppány és Ajtony? Ez a politikai. hatalmi, vallási ellenállás hol a felszínen, hol a mélyben, de nagyon sokáig megvolt a magyarság körében. Hogy későbbi példákat említsek, ott van Vata, vagy még sokkal, évszázadokkal később Kun László király.

Természetesen nem várom, hogy egy politikai közlemény mélyreható történeti fejtegetések terepe legyen, de azt igen, hogy árnyaltabban közöljenek valamit. Ugyanis a nehézségek legalább futó említése is éppen hogy növelné azoknak becsét, élükön Szent Istvánnal, akik minden akadály dacára képesek voltak szívós, kemény munkával oda vezérelni a magyarságot, ahova kellett. A történelemhamisításról, amit itt nyomorú politikai okokból elkövetnek, nem is beszélve. Vagyis éppen hogy beszélve. Na és ezúttal az sem zavarja célzatos alkotóinkat, hogy Szent István államában nem volt vallásszabadság, legalábbis úgy nem, ahogyan manapság kisliberálisaim elképzelik.

Napnál világosabb, miért sikerült ily káprázatosan egyértelművé első királyunk több évtizedes munkásságának összefoglalása. Kizárólag az motiválta a szerzőket, hogy annál nagyobbat bukhassunk a szöveg második felében. Íme:

"A második ezredforduló magyarsága – amint azt az elmúlt bő húsz esztendő bizonyítja, nem volt erre képes. Nem tudott élni a lehetőséggel, hogy a diktatúrának véget vető demokratikus fordulatot közössége szellemi, lelki, morális megújulásával kapcsolja össze, és a XXI. századi európai demokráciák közösségébe való beilleszkedés lehetőségét állama, országa és nemzete megerősítésére használja fel.
Kirívóan boldogtalan, elöregedő, testileg, lelkileg, szellemileg beteg, végzetesen megosztott, fogyó népesség lakja, és szétesett, normavesztett, alapvető funkcióinak – a közösségi önreprodukció segítésének – ellátására képtelen, gyenge állam a mai Magyarország."

Azért ezzel a pár sorral elég sok probléma akad, srácok.

Már sokszor leírtam, hogy a "demokratikus fordulat" egyik legnagyobb hibája abban állt, hogy a népet elfelejtették megkérdezni, mit is akar. Ennélfogva önjelölt próféták, senkitől meg nem bízva, senki fölhatalmazását nem bírva, fordultak demokratikusan. Ámde a botnak is két vége van: a nép, az istenadta nép is elfelejtette kifejezni, mit akar, akar-e egyáltalán valamit, vagy -amint az látszik az eltelt két évtized horrorisztikus társadalmi leépüléséből- megelégszik a meccsel, az esti sörrel, később a valóságshow-k egyre leplezetlenebbül pucér világával, amit legalább hitelre vett plazmatévéjén bámulhat borzongva, fenntartva magának a ius murmurandit, a morgás jogát, ennyit és semmi többet, azt képzelve, tett valamit a világ változásának érdekében, ha válogatás nélkül mindent és mindenkit szidalmainak darócával ruház föl. Mindazonáltal egy párt részéről fölemlegetni ilyen kontextusban a gengszterváltást, minimum pofátlanság. Annál is inkább, mert eme párt nem sokat tett annak érdekében, hogy a magyarság "szellemi, lelki, morális megújulása" elinduljon.

Ezzel együtt igaz, hogy a nép jelentős részének sem akkor, sem azóta esze ágában sem volt önmagán változtatni, kivéve, hogy a keleti ideológiai és kaparj-kurta-neked-is-jut materializmust sikeresen kapcsolta össze a nyugati fogyasztási materializmussal. Senkinek ne legyenek kételyei! Akik ma teli szájjal hőbörögnek, elszegényedést, társadalmi igazságtalanságokat kiáltva, azok éppenséggel a legritkább esetben tartoznak a valóban szegények közé. A valóban szegényeknek ugyanis se nyilvánosságuk nincs az ilyenfajta megnyilvánulásokhoz, se erejük-idejük, mert energiájukat a szó szerinti létharc veszi el. Akik viszont újságokban, tévékben, interneten a szegények érdekében látszanak szót emelni, azokat igen gyakran csakis önös politikai érdekeik vezérlik, nem pedig a szolidaritás. Mert ha a társadalmi szintű együttérzés és segítségadás vezérelné őket, akkor a szájukon kívül egyéb testrészeiket is megmozdíthatnák, legalábbis "az úttörő ahol tud, segít" jelmondatot öt percre megszívlelve. Lásd még számos párt és szakszervezet (akik -jéééé- az utolsó pillanatokban eddig szinte mindig kiegyeztek a fennálló hatalommal) libasegget meghazudtoló szófosásait.

Mármost az utolsó idézett mondat különösen rángatózásra késztette szemöldökömet. Azon belül is az "állam" szónak a megjelenése. Az összefüggésből nem tudok másra gondolni, mint hogy közjogi-szociológiai értelemben használják, vagyis egy adott területen működő, végrehajtó és törvényalkotó, nemkülönben bíráskodó intézményrendszerrel bíró politikai közösség, erőszakmonopóliummal is felruházva. Na ennek fényében különösen érdekes, hogy az állam alapvető funkciójának tekintik a közösségi önreprodukció segítését. Nem mintha nem volna az, csak éppen nem biztos, hogy ez a kiemelendően legfontosabb funkciója. Valójában az állam kimagaslóan szükséges feladata, hogy meghatározott normák alapján féken tartsa a rosszra törekvőket és megteremtse polgárainak lét- és vagyonbiztonságát, hogy azok tehetségeiket, bármire irányuljanak is azok, kibontakoztathassák. Tehát az állam feladata a biztonság és a szabadság szavatolása, a közösségi önreprodukciót meg ezek után nyugodtan rábízhatja polgáraira... Remélem, nem Ratkó elvtársnőre méltóztatnak gondolni itten az LMP-s ifjak... Vagy megint legyek freudista az "önreprodukció" lefordításánál?

Az is roppantul izgalmas, hogy most egyszerre a gyenge államot róják föl. El kéne végre dönteni, srácok, hogy liberális államot akartok, vagy normálisat. Vagyis az az óhajotok, hogy az állam vonuljon vissza, csökkenjen a szerepe minden téren, vagy olyan államra van szükség, ami nem egyfajta szabad piacot játszik szociológiai értelemben, vagyis gyeplőt a lovak közé - majd megold mindent az önszabályozás, hanem valódi erővel és hatalommal bír az értelmes és erkölcsös életmenet védelme érdekében.

Ha pedig netán ifjaink ezen passzusban az "állam" szót az "ország" szinonimájaként használták, akkor sem jobb szemernyivel sem a helyzet, mert egy országra éppen úgy érvényes, amit állítok, mint a szakszóként alkalmazott államra.

Nincs kedvem különösebben szót vesztegetni az eztán következő kormányszidalmazásra, ezt intézzék el egymás között. De azt, "kedves" Lehet Más a Pofátlanság, kikérem magamnak, hogy éppen egy ünnepet használjatok föl arra, hogy a magyarság pofájába kenjétek a szart. Nem vitatom, hogy óriási változásokra lenne szüksége a hon sok polgárának. Nem vitatom, hogy rettenetes nagy bajok emésztik maradék erőinket, a szellemi-lelki-morális igénytelenség immár az egeket verdesi. Ám hogy mindezt Szent István, igen, Szent István, és nem I. István, ahogy írjátok, ünnepén vágjátok a képembe, és az egészet azért, hogy a magyarságot eszközül használjátok, hogy belerúghassatok egy jóízűt a kormányba, hát ez nekem sok. Ha kifogásotok van a kormány ellen, rendben. De hagyjátok ki ebből a magyarságot, hagyjátok ki Szent Istvánt, hagyjátok ki az ünnepet. Ha ti retorikai elemet akartok farigcsálni magatoknak olyasmiből, amiről vajmi kevés fogalmatok van, azt bizonyítjátok, hogy csakis önnön mocskos kis politikai céljaitokat tekintitek és semmi mást. Akkor pedig kérdem én, hol a rossebben van az a híres "új hazafiság", amiről két nem éppen utolsó sorban tébláboló párttagotok elménckedett nemrég a Népátszabóság lapjain? Melyik a parasztvakítás részetekről? Egyik, másik vagy mindkettő? Hát mik vagytok ti, tán (poszt)kommunisták???

Ifjú proletárok éneke, avagy az SZDSZ 2.0 újra támad

Ez itt kérném a (szellemi) mézesmadzag. Kéretik a mézet nem keresni rajta, azt már illetékes kartácsok lenyalogatták. Azért nyálazni még lehet rajta. Olyan, mintha az lenne, ami, pedig dehogy...

A minap a Népátszabóságban megjelent egy (ál)pátosztól bűzlő cikk két LMP-s titánból kibuggyanva. Megnyerendő a nyájas olvasó jóindulatát Trianonnal nyitnak. De csak azután, hogy leszögezik:

"Új hazafiságra van szükség, mely képes őszintén szembenézni a múlttal, de képes konstruktív jövőképet is adni. Olyan új hazafiságra, mely a magyarságot nem ellenkultúraként, nem valamivel vagy valakikkel szemben határozza meg, hanem autonóm, önmagát meghatározni képes, sokszínű közösségként."

Mármost huncut, aki írja, pláne, aki gondolja, hogy a hazafiság bármely épkézláb formája ellenkultúraként határozza meg a magyarságot. A hazafiság ugyanis eleve a hon iránti pozitív érzések, gondolatok és tettek gyűjtőfogalma, tehát nem valami ellen, valamihez képest az, ami, hanem abszolútumként. Neve a latinból eredeztethető patriotizmus, amiben a "patria" (= haza) szó rejlik, ebben viszont csak a vak (meg az LMP-s) nem látja a "pater" (= atya; többes számban: ősök, elődök) szót. Tehát magában a fogalomban benne van az ősök és tetteik iránti elismerés, a hagyomány ismerete, tisztelete, ami persze egy liberális számára nyomban a vészes nacionalizmus, maradiság, árvalányhajas múltidézés, trallala, trallala, amint két sebes tollú, de rest gondolkodású szerzőnk további soraiból is kitetszik. Mert mi más is lehetne az ifjú proletárok számára a jobboldal, mint merő múltba meredő magyarkodás. Úgy egy tömbből faragva, minden sokszínűség nélkül. Hiszen sokszínűek csak ők, az új hazafiak lehetnek, amit persze szíves-örömest meg is hagyok nekik, elvégre a multikulti az ő műfajuk.

Legyen elég nékik, amit a Czuczor-Fogarasi ír a honfiúságról:

"Nemesb ért. buzgólkodás a haza köz érdekei mellett, saját javunk elmellőzése, sőt feláldozása által is. Hazafiságból bizonyos terheket, munkákat, tiszteletbeli hivatalokat elvállalni. Hazafiságból a közterhek viselésében a néppel osztozni. Hazafiságból vagyonunkat, életünket feláldozni."

Miután kiosztják a jobboldalt, a baloldal is kap pár korholó szót, azért valamivel több empátiával fűszerezve.

"A másik, balliberális narratíva erőtlen és töredezett. A baloldal kínosan hallgat, zavarodottan téblábol, ha nemzetpolitikai témák kerülnek szóba. Hamisan csengenek szavai, zavartak beszélő fejei. Őszintétlen és bátortalan. A gyakorlatban ez az érzéketlenségig feszített érdektelenségnek, a közönynek, a szenvedések és legitim sérelmek elbagatellizálásának, a jogos igények megkérdőjelezésének politikája."

Na fiacskáim, elmagyarázom nektek, miért is van ez így. Tudjátok, illetve nem tudjátok, de most megtudjátok, hogy a kommunista eszmeiség egyik kulcsfogalma az internacionalizmus. Mégpedig a proletár internacionalizmus. Aminek nemcsak saját magukat rendelték alá, sőt, elsősorban nem is saját magukat, hanem azt a mindenkori országot, amit éppen így vagy úgy megkaparintottak. Ez a marxizmussal átitatott kozmopolitizmus háttérbe szorította az egészséges és normális patriotizmust, így aztán az átlagos kommunista nem sokat tud kezdeni honnal, ősökkel, hagyománnyal, elvégre számára mindez meghaladandó múltbeli csökevény, retrográd és elborzasztó, csupa elnyomás és nyomor, aminek egyetlen pozitívuma, hogy lehetőséget adott a marxizmus győzelmének. Fontosabb a Szovjetunió vagy a nemzetközi proletariátus kiszolgálása, mint a saját haza szolgálata. "A múltat végképp eltörölni..." Vagy legalább meghamisítani. Ideológiai alapon. Így aztán a vérkommunisták ivadékai, a magukat szocialistának-liberálisnak álcázó posztkommunisták sem igen tudnak mit kezdeni ezekkel a dolgokkal. Úgy lötyög szájukban a "haza" szó, mint tehénen a gatya.

"Az új hazafiságot vallók tudják, hogy a jelenben a múltról folytatott hitviták a jövő elvesztéséhez vezethetnek. De a múlttal való őszinte szembenézés nélkül közös jövőt sem leszünk képesek álmodni. A kibeszéletlenség, a feldolgozatlan traumák, a párhuzamosan létező, metszéspontokat nélkülöző család- és nemzettörténetek nyitnak utat a történelem hamisítóinak, a kizárólagosságra törekvő, manipulált elbeszéléseknek, a kollektív amnézia békés békétlenségének, a szégyenfoltok hangtalan takargatásának."

Világos. Szembe kell nézni a múlttal, csak vitatkozni nem szabad rajta. Mert az hitvita. Hitvita pedig az, amit LMP-s haverjaink annak neveznek. Vagyis minden, amivel nem értenek egyet. Valljuk be, az bájos, hogy ebben a fejezetben megint csupa negatívum tolakszik elő, miközben leszögezték, hogy ennek vége. Most mégis. Azért annak örülök, hogy kollektív amnéziámat ilyen csodadoktorok óhajtják orvosolni. Meg a szégyenfoltjaimat is. Hogy ezek melyek volnának, majd elmondják előbb-utóbb.

Nem is tudom, valahogy olyan ismerős ez a hozzáállás. A "közös jövő álmodása". Mért jut eszembe negyedikes gimnazista koromból a "Világnézetünk alapjai" című ominózus tankönyvünk bevezetője, amiben azt olvashattuk, hogy "mi, akik ezt a tankönyvet írtuk, talán már nem, de ti, akik ebből tanultok, megéritek a kommunizmus felépülését"? Ezen nyerítve röhögött a fél osztály. A másik fele meg sírt. A röhögéstől.

Mért is érzem, hogy ezeknek az ifjú titánoknak minden rossz, kivéve, amit ők képviselnek? Ráadásul oly ismerősen dogmatikus és sematikus szavakkal festik le a jobb- és a baloldalt egyaránt.

Aztán lassan eljutunk a csúcsponthoz.

"Az új hazafiság politikája nem fél szembenézni nemzetünk ezerarcú, viszontagságos múltjával. Nem fél kinyitogatni a kastély múltjáról beszélő, eddig lakat alatt tartott ajtókat, és nem ijed meg attól, amit ott talál. Az új hazafiság képes arra, hogy feldolgozza a múltját, szembesüljön a hibákkal és azok súlyos következményeivel. Képes arra, hogy egyenes gerinccel azt mondja: „Felelős vagyok az engem ért történelmi kudarcokért”. Az egységes és pozitív magyarságtudat elengedhetetlen feltétele közös históriáink harmóniája."

Ja. Szembesülünk a hibáinkkal. Tipikus Szabad Nép-félóra keretében, mint látható. És közben bolyongunk a Kékszakállú herceg várában és nyitogatjuk az ajtókat. Mintha ennek lenne valami erotikus íze. Elvégre a Kékszakállú nem parlamenti képviselő volt... És Lendvai Ildikó mint Judit! Brrrr....
Meg azért úgy elképzelem magam-magam, amint egyenes gerinccel kijelentem, hogy felelős vagyok az engem ért történelmi kudarcokért. Például a kommunizmusért. Legalább annyira, mint Rákosi, Gerő, Farkas, Kádár, Münnich, Biszku... És azért az utolsó mondatban lapuló falanszterstich se utolsó. Az egységes és pozitív magyarságtudat. Egységes. Tetszik érteni, ugye? Miután az elején leszögezték a sokszínűség követelményét.

"Ezért az új hazafiság célja a vágy, mely életre hívta, az, hogy a magyarság ne legyen többet ellenkultúra! Mert a magyarság nem lehet ellenkultúra. Identitásunkat nem határozhatjuk meg többé negatív módon: külső fenyegetések, elnyomó hatalmak vagy belső ellenségképek tagadásával, gyűlöletével. Ha szomszédainkban továbbra is a kisantant országait, kisebbségeinket megsemmisítendő etnikumokat és idegen kultúrák hordozóit, az európai integrációban pedig Moszkva, Bécs és Konstantinápoly birodalmi örököseit látjuk, menthetetlenül elbukunk."

Ej, ej, már megint az a vágy! Mint Móricka. Mindenről csak "az" jut eszébe. A helyesírási szabályzat viszont nem. Egy vesszőcske helyrebillenthette volna a vágy tárgyát. Vagy a célját. Egyébként aki képes megérteni ezt a mondatot, az kap egy pár hangszórót. Mert így a hazafiság célja a vágy.
Ahogyan a "kisebbségeinket megsemmisítendő etnikumokat" kitétel is megérne egy számítógépes misét. Aki érti, mit jelent, azt kisorsolom Vadai Ágnes, Lendvai Ildikó és Lamperth Mónika között.

"A mi generációnk a szabadságot már nem kiváltságként, hanem szerzett jogként tiszteli, és e szabadságával élni kíván akkor is, amikor a jövő Magyarországáról és egy optimista, pozitív nemzettudatról gondolkodik. Nemzedékünk nem fogadhatja el a készen kapott válaszokat, a kitaposott ösvényeket, a kudarcközpontú történelemértelmezéseket. A mi feladatunk, hogy új kérdéseket állítsunk a nemzetpolitikai viták fókuszába a „hol rontottuk el, hogy jutottunk idáig és ki a hibás” önmagukba csavarodó álkérdései helyett. Ami új erőnk, az optimizmusunk, a jövőbe, a fejlődésbe vetett hitünk abból fakad, hogy ismerjük ennek az országnak a potenciáját, a benne élők tehetségét. Minket az érdekel, hogy miként lesz Magyarország egységes, öntudatos és optimista nemzet, amely békében él szomszédjaival, törődik határon túli honfitársainkkal, támogatja autonómiatörekvéseiket, büszke múltjára, és van jövőképe."

Aha. Szerzett jog. Oszt mégis, drágáim, ki a rosseb szerzette volt ezt a jogot? Mert ennek a szomorú országnak a népe aligha. Ugyanis mindahányan üldögéltünk a foteljeinkben, olvastuk az újságot, bámultuk a tévét, és se szemünknek, se fülünknek nem akartunk hinni, amikor a fejünk fölött, megkérdezésünk, beleegyezésünk, hozzájárulásunk nélkül egyszer csak gengszert váltottak az önjelölt próféták a négyszögletű kerekasztal mellett. Egyébként meg látom, nem működik az ezerszer elátkozott médiatörvény. Hiszen minden okostojás azt ír le, amit nem szégyell. Szabadon. Vagy szabadosan. Az ország potenciáját ismerve. (Már megint az a szexőrület...!)
Szóval itt vannak az ifjú titánok, akiket nem érdekelnek a múltra vonatkozó álkérdések, de azért beszéljük ki a múltat. Homogén sokszínűségben. Azzal ugyan adósok maradnak, hogy mik is lennének ama új kérdések, amiket a nemzetpolitikai viták fókuszába kellene állítani, de sebaj. Van még idejük megálmodni!

"Képtelenség, hogy csak akkor örüljünk magyarságunknak, ha nyerünk az olimpián a szerbek ellen, ha gazdasági teljesítményben lekörözzük a románokat vagy ha Mátyás királyt emlegetjük."
Képzeljétek, én akkor is örülök, ha az oroszokat verjük meg! Vagy az olaszokat. Vagy bárki mást. És akkor is örülök a magyarságomnak, ha nem Mátyást emlegetem, hanem Pázmányt, Márton Áront, Széchenyit, Aranyt, Szent Margitot. Valamint sok mást.

"Hisszük, hogy a közös öröm új gyújtópontjainak megtalálására van szükségünk, amelyek jótékony, pozitív fénnyel vonják be magába forduló országunkat."
Na itt a gyönyör csúcsa! A G-pont.
Szép ez a képzavar. A pozitív fény, ami beragyogja a magába forduló országot. Netán a "magába forduló" szinonimája lenne a "sötét"-nek? Van benne valami. Ahol ilyeneket lehet leírni...

"Az új hazafiságban ész és szív egyszerre van jelen. Szenvedéllyel kell harcolnunk ésszerű célokért."
Jé! Ez a "régi" hazafiságban is csak így volt!

"Törésvonalakat kell átugranunk, árkokat kell betemetnünk, hogy felemelt fejjel tehessünk hitet az egy magyarság eszméje mellett."
Rendben. Csak, tudjátok, az a kérdés, ki lesz a betemetett árkok mélyén...

"Mert a magyarság ideológiamentes, közös otthonunk, ahol nem csak a jobboldal a nemzeti oldal: mindenkinek ott a helye az asztalnál, és soha többet, senki sem sajátíthatja ki magának az igazmagyarság kategóriáját."
A magyarság mint közös otthonunk? Legyen nektek a ti igétek szerint! Én maradnék Magyarországon. És az "igazmagyarság" kategóriája sem igen izgat. Az annál inkább, hány rongy emberrel kellene megosztanom azt az asztalt, ami sosem volt az enyém. Rongyos emberrel megosztom. Ronggyal soha.
Valamint az "ideológiamentesség" mint optimális állapot...! Ez azt jelentené, hogy senki ne gondoljon semmit?

"Az új hazafiság ellensége nem egy másik magyar, hanem a tudatlanság és a szegénység. Az új nemzetpolitika tehát mindig a szociális és az oktatási területtel szerves egységben gondolkodik a nemzet fogalmáról. A nemzeti közösség számára ott kezdődik, ahol a gazdagok szolidaritást vállalnak a szegényekkel, a szerencsések segítő kezet nyújtanak a természeti vagy ipari katasztrófák áldozatainak, ahol a politikai elit nem nézi ölbe tett kézzel, hogy teljes régiók leszakadnak, vagy pár száz fős települések az országban megoldatlan konfliktusok hadszínterévé válnak hetekre. Az új hazafiság a jövő építésére és identitásunk megőrzésére koncentrál. Emlékművek helyett iskolákat épít.
Nem diktál, nem követelőzik. Az egyetemes partnerséget hirdeti."

Beh szép! Különösen ahogyan az elvi szolidaritás átcsúszik gyakorlati politikai problémákba. És bár azt sem tudjuk meg, miben áll identitásunk, de bármi legyen is, megőrizzük! Legalábbis emlékét.

Úgyhogy drága gyermekeim, van egy rossz hírem. Nekem nem kell ez a zavarosan megfogalmazott "új hazafiság", jó lesz nekem a régi is. Ha Szent Lászlótól Petőfiig, Zrínyitől Adyig megfelelt, nekem se kell más.

Üzenet a palackból, a végére, Vörösmartyval. Akinek füle van, hallja meg!

"Kértek, s a haza kér; firkáltok, s a haza buzdít;
Csizmátok nincsen, s a haza álljon elő.
Áldoztok bogarat, s azt a haza nézze tuloknak:
Szándéktok jó volt, s a haza áldjon ezért?
Vesztegetők, szentségtelenek! mi düh szálla belétek,
Mit keres a szent szó szenttelen ajkitokon?
Szűtökben legyen a haza, és ha kimondani szükség,
Tetteitek zengjék nagy, diadalmi nevét.
Akkor lesz neve a bűn s baj szörnyeinek ölője.
S nép és isten előtt becsben az áldozatok."

Meleg zsiráfok és hideg krokodiltojás

Két zsiráfnak látszó élőlény. Nemi identitásukról nincs felhatalmazásom nyilatkozni.

Megszokhattam volna már, hogy a fanatikus gender-ideológusok nap mint nap meglepnek valami gyomorforgatóval. Nemrégiben például azzal, hogy a francia iskolákban kötelezően bevezetik ennek a perverziónak az oktatását. Az persze nem fontos, hogy felelősségre, igényességre, érzékenységre, önnevelésre biztassák a fiatalokat, elég az antibiologizmus fejekbe verése, hogy az új és még sosem volt falanszter építése zavartalanul folytatódjon. (Mellesleg: ilyenkor mi van a tudományos világszemlélettel? Elment szabadságra? Vagy újabban az utópia is tudománynak számít?)

Ezek a szó minden lehető értelmében nemtelen csodabogarak azt képzelik, forradalmi dolog a nemi sztereotípiákat lebontani. Csak azt nem veszik közben észre, hogy helyettük új, és minden normalitásnak ellentmondó sztereotípiákat erőltetnek rá az emberekre. Akik persze nemigen mernek hangoskodni, mert még maradinak, antidemokratikusnak, diszkriminatívnak, netán fasisztának bélyegzik őket. Pusztán azért, mert sokan úgy vélik, létezik különbség férfi és nő között, ami nem hierarchiát jelent köztük, hanem képességeik gyakran eltérő voltát.

Ezek az agresszorok nem egyenlőségre törekszenek, hanem azonosságra. Nem attól lesz egyenlő férfi és nő, hogy eltagadjuk azokat a nemi sajátosságokat, amik mindkét nem zömét jellemzik.

Újabb zárójeles közbevetés: ezeken a lapokon kétszer is foglalkoztam hosszabban az emancipáció tébolyával, emitt és amott.

Ha a nők azt hiszik, hogy attól lesznek egyenlők a férfiakkal, hogy súlyt emelnek (nem cekkert), bokszolnak (nem cipőt), trágárul beszélnek, isznak, és levetik magukról legvonzóbb tulajdonságaikat a ruháikkal együtt, agresszívek lesznek és ezt céltudatosságnak hazudják, és sorra átveszik a férfiak legkevésbé vonzó vonásait, miközben a jó tulajdonságaikat vagy nem utánozzák, vagy rosszul, akkor nemcsak rossz úton járnak és saját magukat forgatják ki alapjaikból, de a férfiaknak is ártanak. Ugyanis torz tükörképei lesznek a másik nem tagjainak, akik ezt a képet látva maguk is rossz ösvényekre tévednek.

Mindez azonban hidegen hagyja eme ámokfutókat, annyira önnön képükre és hasonlatosságukra gyúrnák át a világot, hogy közben a teli szájjal megkövetelt tolerancia helyett a végletes türelmetlenséget gyakorolják.

Így aztán az egyik utóbbi esetben sem tudtam, sírjak-e avagy dühöngjek (a nevetés szóba se kerülhetett), amikor azt olvastam, hogy egy svéd óvodában már nem kisfiúk és kislányok tartózkodnak agymosás céljából, hanem "barátok".

"A társadalom elvárja, hogy a lányok legyenek lányosak, kedvesek, és csinosak, a fiúk pedig férfiasak, kemények és extrovertáltak. Az Egalia fantasztikus lehetőséget nyújt nekik arra, hogy olyanok legyenek, amilyenek akarnak" - számolt be róla Jenny Johnsson, az óvoda egy 31 éves pedagógusa."

Ímé, amikor a kígyó esmét saját farkába harap. Legyetek olyanok, amilyenek akartok, csak fiúk és lányok ne, mert az az egy tilos! Egyébként bájos, mecsoda közhelytárat hordoz eme némber a fejében agyvelő helyett. Valamint antipedagógus is. Ugyanis egy pedagógus felméri, kitapasztalja, milyen a gyerek, mik a főbb jellemvonásai, mik a képességei-készségei, és ezeknek fényében terelgeti a növendéket. Mert lesznek tulajdonságai, amiket kordában kell tartani, lesznek mások, amik fejlesztendők. Ez a némber? Ez nem! Legyen olyan a gyerek, amilyen akar lenni, csak semmi nevelés! Még a végén szocializálva lesz a gyerek, vagyis alkalmas a közösségi létre! Csak az hiányzik!

"Az Egaliában a fiúk együtt főznek a lányokkal a játékkonyhában, de a tűzhely mellé gondosan oda van készítve a Lego és más építőjáték, hogy a gyerekekben ne épüljön fal a kétféle tevékenység között."

Jó. És mit csinálnak azzal a fiúval, aki rühelli a főzőcskézést? Kilyukasztják a focilabdáját? És mi lesz annak a lánynak a sorsa, aki állandóan csak főzőcskézne vagy a babáját pelenkázná, öltöztetné? Két hét kötelező legózás, intenzív kalapácshasználattal vegyítve?

Amúgy arról mit intézkedik a nevelési terv, hogy mi legyen a kisfiúnak és kislánynak látszó egyedek külső nemi jegyeivel? Akinek nincs - nokedlit ragasztanak a helyére, akinek van - levágják? Szigorúan az egyenlő esélyek jegyében... És ha nagyok lesznek? Betiltják a fiúnak született krampuszoknak a szakállviselést, mert merőben diszkriminatív, hiszen a lányoknak olyan nem lehet?  

"Az a lényeg - fejtette ki az igazgató -, hogy megértessék a gyerekekkel: a biológiai különbségek nem azt jelentik, hogy a fiúknak és a lányoknak különböző az érdeklődési körük és eltérőek a képességeik. "A demokráciáról van szó. Az emberek közötti egyenlőségről" - emelte ki."

Demokrácia??? Egyenlőség??? Helyben vagyunk. Erőszakos egyenlősdi, aki kiválik, mert más, netán tehetségesebb, azt vissza kell nyomni a masszába. Akkor vagy egyenlő, ha egyforma vagy. Nem lehetnek más elveid, mert kicsúszol az ellenőrzés alól. Nem lehet különböző az érdeklődésed, nem lehetnek eltérőek a képességeid, ha belepusztulsz is, egyformának kell lenned. Ha mégsem, gyanús vagy. Antidemokratikus.

Ezzel csak az a baj, hogy ezt egyszer már átéltük. Azt kommunizmusnak hívták. Az is demokráciának csúfolta magát és egyenlőséget hirdetett. Kötelezően. Akár az életed árán is. Közben mosták az agyadat. Természetesen ők is a javadat akarták. Mindenki a javadat akarja és közben beledöglesz. Azt mondják, szabad vagy. Közben azon kapod magad, hogy eltorzulsz. A férfi már nem férfi, a nő már nem nő. Semlegesnem. Tömegember. Formálható, mint a gyurma, irányítható, mint a kisvasút. Vagy még inkább mint a marionettfigura. Csipkerózsika már nem lehet mese, mert nemileg orientál, tehát sztereotip.

"Hangsúlyozottan ügyelnek arra, hogy toleranciát alakítsanak ki a kicsikben a homoszexuális, leszbikus, biszexuális és nemváltó emberekkel szemben - mesélte Lotta Rajalin, az óvoda igazgatója. A könyvespolcon a mesék között egy olyan történet is helyt kapott, amelyben két fiúzsiráf azon kesereg, hogy nem lehet kiszsiráfjuk, ám később megvigasztalódnak, amikor találnak egy magányos krokodiltojást."

Na akkor Freud, ébresztő! Én most befejezem a mesét.

...és akkor a két fiúzsiráf úgy döntött, örökbe fogadják a krokodiltojást, ha már saját utódjuk -mily rosszul van tervezve a természet!- nem lehet. Miközben a krokodiltojáson kotlottak, szigorúan egymást váltva, kötelezően ugyanannyi időt töltve a költéssel, mert azt hitték, így kell ezt csinálni, elvégre a madarak is ezt teszik, és ugye kötelező egyenlőség van, szóval közben egy olyan világról ábrándoztak, ahol a természetet is megregulázzák végre, és két fiúnak is lehet egy lánya. Vagy fordítva. Bár a felvetés maga diszkriminatív, mert mi az, hogy "fiú", meg "lány". Na mindegy. A lényeg a tojás. Telt-múlt az idő, és nemsokára a tojásból halk mocorgás hallatszott. A két zsiráf óvatosan szétrugdosta patájával a meszes héjat és könnyekig meghatódva nézte az újszülöttet, aki ugyan csöppet sem hasonlított rájuk, kivéve hogy négy lába volt. Viszont csodás fogsora volt. Föl is falta vele annak rendje s módja szerint a zsiráfokat, olyan villámsebesen, hogy a meglepetéstől azt se tudták szegények, fiúk-e vagy lányok. Bár innentől ennek végképp semmi jelentősége. Tanulság, amint azt a jó Horatius megvonta: naturam expelles furca, tamen usque recurret - azaz: űzd ki a természetet vasvillával, mégis mindig visszatér. Itt a vége, fuss el véle!

Jó napot kívánok - hazudta Kovács László

Úgy nagyjából így néz ki az ország. Felhívom a figyelmet a fehér műanyag székre, amit alighanem valamelyik egykori kormánytag helyezett el oda, ily módon is biztosítva a helyzet kényelmes felügyeletét.

A címben nevezett egyed sajtótájékoztatója kapcsán jutott eszembe az évekkel ezelőtti vele kapcsolatos élc. Mondandójának most csak egy elemére reflektálok, noha a többi is megérne pár tollvonást.

Először is vicces, hogy bizonyos ügyek kapcsán (adók) olyan személyt állít ki az MSZP a nyilvánosság elé, akinek e területen való uniós ténykedése (2004-2009 között adó- és vámügyi komisszár vala) finoman szólva a nullához közelít. Alulról. Bár megszokhattuk, hogy a (poszt)kommunista mindenhez ért, érdemei elismerése mellett és dacára. Mármint megbukni sosem tud, csak fölfelé bukni. Igaz, ma eldönteni, hogy merre is van még a "fölfelé" neki és elvtársainak, nem is olyan egyszerű.

Szóval kiállt a nagyérdemű elé, és mint az államadósság növekedésében természetesen (???) teljességgel (???) ártatlan (???) politikus (???) az alábbiakat igyekezett belevésni a honpolgár fejébe, úgy is, mint aki ebben az időszakban jobbára itthon sem volt, ergo hiteles (???):

"Az MSZP alelnöke szerint gazdaságpolitikai döntésekről nem a a bíróságoknak, hanem a választóknak kell ítéletet mondaniuk.
Kovács László ezt válaszolva mondta azzal kapcsolatban, hogy a 2002 és 2010 közötti államadósság-növekedés okait kutató parlamenti albizottság azt javasolja: vizsgálják meg, az adósság növekedéséért milyen jogi felelősségre vonási lehetőség áll fenn.
Az MSZP-s politikus kifejtette: nem ismer olyan országot, ahol a költségvetési hiány vagy az államadósság mértéke büntetőjogi kérdéssé vált volna. "Azért, mert egy gazdaságpolitika utólag helytelennek bizonyul (...) nem szoktak bíróság elé állni, ezért a választók elé szoktak állni a kormányok. A választók mondják ki az ítéletet politikai kérdésekben" - fogalmazott."

Mármost vagy a jogállammal van itt valami alapvető baj, vagy Lacika fejével. Netán egyszerre mindkettővel. Ugyanis Kovács úgy viselkedik ebben a helyzetben, mintha politikusnak nem is lehetne büntetőjogi felelőssége abban, hogy az országot jégre vitte. Értem én, ha egy politikus péppé veri az anyósa fejét és lenyúlja az öreglány pénzét, esetleg némi bírósági dorgálás jár érte, anyóspajtás hárpia voltának függvényében persze, de ha egy országgal teszi ugyanezt, azt véletlenül sem ítélheti meg az igazságszolgáltatás, legrosszabb esetben a választók hátat fordítanak neki a következő voksolásnál, egyébként haja szála sem görbülhet.

Érdekes megelőlegezni a konkrét joganyag ismerete nélkül, hogy egy politikus büntetőjogilag nem felelhet a döntéseiért. Márpedig ifjúkommunista barátunk éppen ezt teszi. Fogalma sincs a Btk. tartalmáról, de biztos abban, hogy rájuk nem vonatkozhat. "Nem szokás", hogy rájuk vonatkozzon...

Azt pedig jó lenne megmagyarázni valamelyik nagyon okosnak, hogyan lehetséges az, hogy gazdálkodó szervezetek esetében ismert bűntett a csődbűncselekmény (Btk. 290 §), ahogyan a hűtlen kezelés is előforduló tétel (319. §), valamint a hanyag kezelés (320. §), s egyáltalán nem rejtetten (a csődbűntett esetében) az ésszerű gazdálkodás kívánalmával ellenkező magatartást nevesíti is a jogalkotó. Ugyanakkor ezek egyike sem merül föl abban a pillanatban, ha kormánytagokról van szó és az egész ország sorsáról.

Ha a fenti paragrafusok egyike sem áll meg országos méretekben, akkor a Btk. rossz. Ha pedig megáll, akkor Lacika téved. Vagy hazudik. Ahogyan abban is, hogy -amint utaltam rá- úgy tesz, mintha a politikusok fölötte állnának a jognak, mintha rájuk nem lenne érvényesíthető semmilyen büntetési pont. Meglehet, egyszerű kis kommunista beidegződésről van szó, amennyiben a Párt és kormánya soha nem felel semmiért. Csakis a nemzetközi helyzet az oka mindennek, meg hogy az ellenség keze betette a lábát. Ha pedig politikust nem lehet felelősségre vonni a döntéseiért, szemben mondjuk egy vállalatvezetővel, akkor itt kérném nincs joguralom. A joguralom lényege éppen abban áll, hogy senki nem állhat a törvények fölött. Ennélfogva fölöttébb pikáns, ha egy olyan párt nem jelentéktelen tagja kerüli ki érvelésében a fenti alapelvet, amely párt finoman szólva gyakran harsogja a jogállam jelszavát. Persze csak ha másokról van szó...

Érdekes álláspont tisztán politikai kérdésnek minősíteni valamit, aminek következményei gazdaságiak, pénzügyiek (is). Azzal, hogy a megfoghatatlan(nak látszó) politika mezejére igyekszik terelgetni a problémát, tehát egyfajta misztikus ködbe próbálja burkolni, azt is elárulja, hogy sajátos felfogása van a politikáról. Ezek szerint a politika definiálhatatlan, felelősség, tehát valódi következmények nélküli, relativizmussal, tehát cinizmussal teli mocsár.

Lefordítom.

Ha sorozatban rosszul döntök, hát istenkém, legföljebb szív pár millió ember, sőt az unokáik is, kit izgat, velem nem tehetnek semmit, ha meg leszavaznak legközelebb, akkor sincs vész, majd kibekkelem, míg elfelejtik a balhét. Különben is, addig sem halok éhen, szemben a rám bízottakkal, mindig lesz valahol egy párolgó húsos fazék, ami rám vár. Megmondta ezt már anno a Zuschlag gyerek is, amikor átmenetileg kipenderítették a nagy nyilvánosság reflektorfényének akolmelegéből, aszonta, "nem féltem én magamat, ügyes gyerek vagyok, megélek én". És tényleg. Ha neki sikerült, másnak is fog. Némi vigaszt jelenthet, hogy Zuschlag is elcsúszott egy banánhéjon.

Szóval a felelősség elhárításának remek trükkje, hogy valamit politikai döntésnek minősítsünk, ezáltal (akármit jelentsen is a "politikai döntés" tartalma) azonnal kivonjuk a lehetséges jogszabályi keretek közül és számonkérhetetlenné varázsoljuk. Ennek folyománya, hogy gyakorlatilag bármit lehet önkényesen politikai döntésnek nevezni, innentől nincs felelősség, nincs következmény. Legföljebb a vállunkat vonogatjuk, hogy "elqrtuk". "Na és?" - hogy egy másik klasszikust is idézzek.

Azért búcsúzóul adnék egy ötletet az illetékeseknek.

Ugyebár 2006 nyarán már bejelentette kedvenc őszödi rémem a megszorítások első fázisát. 2007-ben ehhez képest vidáman tervezgették a soha meg nem valósult kormányzati negyedet, aminek kivitelezését csak 2008 januárjában állították le. Illetve "meg", ahogyan dettó kedvenc Budai Bernadettem nyelvőrködte. A probléma egyik fele, hogy már fenték a nyakunkra a kést, nemcsak a "reformok", hanem az államadósság növelése révén is, és pünkt ekkor pattant ki valamely mohó agyból a kormányzati negyed megépítése, de ennél sokkal nagyobb baj a kérdés másik oldala, tudniillik hogy sosem készült el a komplexum, ehhez képest sikerült vagy 10 milliárdot befektetni a nagy semmibe. Az első kifogás "csak" erkölcsi, a második azonban felveti a büntetőjogi elszámoltatás lehetőségét. Lehet, hogy Kovács elvtársat sikerül meglepnem vele, de nemcsak azokra vonatkoznék a vizsgálat, akik kézből kézbe, zsebből zsebbe bűvészkedték a lét, hanem legalább annyira azokra is, akik lehetőséget adtak erre a mutatványra. Akiknek tudtával, sőt utasítására elvégezték az első kapavágást. Helyesbítek. Kapavágás - az egy sem volt. Mennyibe került volna, ha akárcsak egy is történik? Egyébként mi ez, ha nem különösen jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés? Minimum bűnpártolás azoknak a részéről, akik nem tettek semmit ez ellen, noha kormányzati eszközökkel rendelkeztek.

Hogy mi köze ennek az államadóssághoz? Rengeteg. Maga az összeg nem tűnik látványosnak az adósságállományhoz képest, szamárság lett volna persze ezzel törleszteni a hiteleket. De ahhoz már elég szép dundi keret lett volna, hogy a gazdaság valamely szektorát kicsit megtámogassák belőle. Például munkahelyek megtartása vagy teremtése céljából. Minél több a működő munkahely, annál több az adó- és járulékbefizetés, annál több az eladható áru és szolgáltatás, annál kevesebb segélyt és támogatást kell szétosztani, annál előbb állhat meg, legalább nagyjából, a maga lábán az ország. Föltételezve természetesen az ésszerű gazdálkodást. Állami szinten is. (Egy kis adalék az államadóssághoz: az ÁKK lapján, illetve a GKI oldalán. Tanulságos...)

És ez csak egyetlen elbaltázott ügy a rengeteg közül. Méghozzá nem is a legnagyobb, csak látványos. Ehhez képest csúsztunk bele a deficit deficitjébe, a hitelt fenntartó hitelfelvételbe, miközben röpködtek a százmilliók, a milliárdok a semmibe. Kovács elvtárs komolyan gondolja, hogy ezért nem kell felelnie senkinek? Vagy úgy véli, elég a portást meg a takarítónőt bedutyizni, Kádár népe meg úgyis elfelejti a többit? És a jogállammal mi lesz közben, elvtárs? Vagy talán a jogállam is csak kulissza, aminek egyetlen feladata, hogy jótékonyan eltakarja a tolvaj kezeket, föltéve, hogy azok a kezek elég magasról nyúlnak alá?

A soha el nem készült kormányzati negyed csak jelkép. Jelképe annak a dudvának, mocsoknak, szemétnek, káosznak, amit Kovács elvtársék az országra zúdítottak. Virít a gaz. Még meddig?

Apropó: Alföldi Róbert - ezúttal kicsit másképp...

MichelangeloRészlet Michelangelo Ádám teremtését ábrázoló freskójából. Nos, ez a teremtő mozdulat hiányzik gyakran manapság az alkotásokból...

Megvártam, míg lecseng a vita Alföldi elszánt hívei és ellenzői között, ugyanis számomra csak kiindulási pont a személye és tevékenysége, valójában nem vele akarok foglalkozni. Csak éppen róla jutott az eszembe...

... az, hogy miképpen alakult ki ez a képtelen helyzet a művészetekben. Mielőtt kicsit részletesebben rátérnék erre, leszögezem, hogy nem láttam Alföldi egyetlen rendezését sem, ami mostanában vihart kavart. Az ellenben feltűnő, hogy rendezéseiből gyakran egy-egy konkrét megoldást, rendezői gesztust emelnek ki. Ennek oka kétféle lehet. Vagy nem illenek a vitatott elemek az előadásba, tehát "tisztán" provokatív okokból kerültek oda, ahova, vagy szándékosan-szándéktalanul sokak számára elviselhetetlenek ezek az ötletek. Akárhogy légyen is a helyzet, egy dologra felhívják a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy immár évtizedek óta túl erős, és valljuk be: gyakran inadekvát és eltúlzott eszközökkel élnek a kortárs művészetek.

Még egyszer közlöm, ezt nem Alföldire mondom, vagy igaz rá, vagy nem, az egyetlen, amit vele kapcsolatban (is) állítok, hogy számomra megkérdőjelezhetőek a brutálisan felnagyított, túlaktualizált, gyakran a szövegből ki sem olvasható elképzelések. Maradva nála egy pillanatig, egyszerűen nem igaz, amit anno az újságírónőnek válaszolt, aki felhánytorgatta az orális szexet Az ember tragédiája előadásából. Azt mondta a rendező, ez benne van Madáchban, majd küld egy példányt az újságírónőnek, hogy olvassa el.

Én speciel elég jól ismerem a Tragédiát, bízvást állíthatom, nincs szó a darabban ilyesmiről. A római színben csókról és ölelkezésről esik szó, fellációról nem. Úgyhogy ez önmagában elég csúnya baki a rendezőtől. Ami annál is fájóbb, mert a 2002-es, a Nemzeti Színházat megnyitó Tragédia-előadásnak egyik főszerepét alakította, mégpedig úgy, hogy az egyébként pocsék előadást Luciferként úgyszólván egyedül vitte a vállán. De hagyjuk Alföldit, nem ő a lényeg ebben a történetben.

Vitathatatlan, hogy a művészek gyakran használnak korukban ellenérzést, vitát kiváltó módszereket. Erre szokták volt mondani, hogy "megelőzték korukat". Ami persze általában butaság, mert semmi másról nincs szó, mint az alkotók szellemi szabadságáról. Ámde van egy bökkenő. Amennyiben legalább kétszáz év óta a szabadság fogalmát a nyugati civilizációban fokozatosan átértelmezik, annyira, hogy manapság sokkal inkább a szabadosság szó illene ide, semmint a szabadság. Érvényes ez az élet minden területére, a magánélettől a tudományig, a művészettől a gazdaságon és az üzleti életen át politikáig mindenre. Ennek oka alighanem abban keresendő, hogy amit az ősember még tudott, azt a modern ember elfelejtette, pontosabban el akarta felejteni. Az emberi létnek ugyanis vannak önmagán túlmutató vonásai, transzcendens gyökerei. A köznapi létből kilépve különösen és látványosan is érvényes ez, a híd, az egyik lehetséges híd ember és transzcendencia között éppen a művészet. Ennélfogva a művészet mindig szakrális, amihez egyáltalán nem szükséges szorosan véve "vallásosnak", "vallási tartalmúnak" lennie.

Lucifer, a tagadás szelleme maga is szakrális lény egy bizonyos értelemben, és nem azért, mert bibliai eredetű, hanem mert szimbóluma a mindenkor mindenben megjelenő kettősségnek, ő az árnyék a fény mellett, de nem lehetne árnyék, nem lehetne tagadás, ha nincs fény, ha nincs mit tagadni. Vagyis amit tagad, amihez kritikai attitűddel közeledik, az annyira erős, tiszta és való, hogy még az ellenpólusnak is jut valami a világosságából. Ha másképp nem, a racionalitásban megnyilvánulva. (Ez persze nem jelenti, hogy a ráció valami rossz dolog volna. Sőt. Csakhogy a túlságosan kritikus elme könnyen fajul cinizmusba. Ha "semmi nem szent", ha egy csipetnyi helyet sem hagyunk a magyarázatot nem igénylő misztériumnak, csodának, akkor a ráció önmaga ellen fordul.)

Visszatérve az eredeti problémához, ezeken a lapokon is szóvá tettem egykor, hogy érthetetlen, néha (?) irracionális egyes alkotók, előadók magatartása. Meg(rém)álmodnak valamit, aminek aztán vagy van köze az eredeti műhöz, vagy nincs.

(Zárójelben jegyzem meg, mivel kiindulási pontom előadóművészeti, ezért többnyire ennél ragadok le, annál is inkább, mert a magam részéről a reproduktívnak tartott művészetet valójában majdnem annyira alkotónak tartom, mint az eredetileg és általában is annak tekintett művészeti ágakat.)

Szóval van egy víziója a művésznek. Ha nincs vagy kevés köze van az eredeti műhöz, nem is érdemes vele foglalkozni. De ha "csak" az eszközrendszerével van a baj, akkor jön zavarba igazán a befogadó. Például azért, mert "túl sok" van valamiből. Elgondolkoztató, miért vélik az interpretátorok, hogy csak akkor hat valami, ha nagyon erős. Már nem jelzésszinten működnek a dolgok, hanem nyíltan, brutálisan, lehengerlően. Nem beszélünk az aktusról, hanem megmutatjuk. Nem egy ecsetvonásnyi festéket kennek az arcunkra, hanem nyakon öntenek egy vödörnyivel. Nem egy pofon csattan el, hanem félholtra vernek. Érdekes módon különösen is megnyilvánul ez a hajlam, ha valami negatívumot kell ábrázolni. A rossz nagyon rossz. A kíméletlen már kegyetlen és szadista. A közönséges már obszcén és korlátlanul alpári. Furcsa módon a jónak bemutatása már sosem ilyen szélsőséges. Netán a giccsvádtól félnek? A naivitás, szentimentalizmus árnyéka vetülne az alkotásra? Miért csak a rossznak, a gonosznak, a mocskosnak van ennyire keletje?

Mindez az alkotóművészetekre is igaz, nem csak az előadó típusúakra.

Úgy tűnik, a társadalmi méretekben jelentkező relativizmusnak és cinizmusnak elég erős bástyái épültek a művészetekben is. A jó unalmas. A gonosz kéjes borzongással tölt el. Az arányérzék és a mértékletesség kiveszőben vannak. Ennek a folyamatnak elindítói és állandó erősítői az úgynevezett értelmiségiek. Nem kis részben a művészek. Nemcsak érzékelik a társadalomban zajló elváltozásokat, torzulásokat, de sajnos növelik is azokat. Csakhogy így saját maguk ellen is dolgoznak. Mert elmossák a határokat a tömeghasználatra készült, sematikus, kevéssé igényes termékek (valóságshow-k, végeérhetetlen szappanoperák, horrorfilmek, bulvárlapok szellemiségére gondolok) és a művészet között. A művészet szolgál, a tömegkultúra csak kiszolgál.

Hogy a modern tömegember pszichotikus, az biztos. De mért muszáj ezt erősíteni...?

Korrekt hírszolgáltatás, avagy amikor a funkcionális analfabetizmus párosodik a diszkalkuliával

Ma délután szinte előzmények nélkül rettenetes villámcsapás sújtott le a fővárosban. Mint később kiderült, a III. kerületi rendőrkapitányságot érte. Remélhetőleg senki nem szenvedett komolyabb sérüléseket.

Kivéve a média szürkeállományát. Mert láthatólag a hírek megfogalmazói öt soron belül elfelejtik, mit írtak korábban. Azt már megszoktam, hogy még egy politikamentes történés kapcsán is fölöttébb eltérő módon képesek a hírforrások beszámolni az eseményekről, magyarán: nem egyeznek az adatok, tények. De az mégiscsak sok(k), hogy pár mondaton belül egyazon médium kétféle számot közöl. Mi van, skacok, beérett az oktatási reform? Se írni, se olvasni, se számolni? Kakaóbiztos gépen tanultatok billentyűket mószerolni? Na meg is látszik!

Schiffer András - E.T. újratöltve

Ez állítólag egy pekingi kacsa. Rendes ember ilyet nem eszik Schiffer András szerint. Mert ez is rabszolgamunkában készült. Ráadásul gyilkosság előzte meg. Halott kacsa a jó kacsa.

Amint hallom, olvasom, a Lehet Más a Pampogás főhalljaekendje megint odanyilatkozott. Jó, nem bántom szegény kicsi ufójelöltet, félig egyet is értek vele, ami nálam nagy szó, ha a szadesz zöld mázzal és emberjogi maszlaggal nyakon öntve tálalt klónjáról van szó.

Amiben egyetértek, hogy akárkinek a setét lelkén szárad a dolog, nagy disznóság volt a tibeti tüntetőket vegzálni. Föltéve, hogy tényleg így volt. Mert láttam én már ezer olyan szellemi köpetet az elmúlt években, aminek még az ellenkezője se volt igaz, oszt a média lelkes összhangban egynémely zavarodott zavarkeltővel mégis hetekig-hónapokig nyálazta az ügyet.

Nagylelkű hangulatban vagyok ma, tegyük föl, hogy így volt. Akkor disznóság volt.

Amitől viszont csillagközi magasságokba szökellt ma a vérnyomásom, az a parlamenti felszólamlásának azon része volt, amelyben a Kínával kötött egyezményeket kifogásolja, mondván:

"A kommunista diktatúrával kötött szövetség ugyanis nemcsak erkölcsi, emberi jogi szempontból elfogadhatatlan” hanem a kormány által meghirdetett gazdasági szabadságharc bukását is okozza."

Ó igen. Mennyivel jobb is az IMF és kapcsolt vérszopói halálos ölelésében tántorogni a nihil felé! Mint tudjuk, az IMF és a hozzá hasonló szervezetek legfőbb célja, hogy munkahelyek megteremtésében közreműködjenek, emeljék az életszínvonalat, egyáltalán: a könnyes közboldogság élteti őket.

Talán jobb lenne, ha Schiffer E.T tudomásul venne bizonyos realitásokat.

Egyrészt a mostani európai helyzetben kizárólag a nagy nyugati országoktól várni, hogy farvizeiken előbbre jusson a magyar gazdaság, legalábbis ostobaság. Több lábon kell állnia egy ilyen kicsi országnak, nem pedig egy lapra föltenni mindent, és ha jól megy mondjuk a német iparnak, jól megy nekünk is, ha meg nem, akkor végünk.

Lehet nem egyezkedni a kínaiakkal. Attól még Magyarországon tízezer számra fognak továbbra is jobbára szemetet árulni az ázsiai óriás polgárai. Netán jobb lenne, ha valamelyest ellenőrzött módon gyakorolna befolyást Kína a magyar nemzetgazdaságra.

Lehet bírálni -joggal- a kínai állam magatartását saját honfitársaival szemben. Talán az amerikai gyakorlatot szó sem érheti? Egy olyan országét, amelyik a szeptember 11-i merényletre hivatkozva olyan törvényeket léptetett életbe, amelyekre támaszkodva indoklás nélkül lehet fogva tartani valakit? Vagy olyan szervezeteket hozott létre, amelyek gyakorlatilag a törvények felett állnak? Guantanamo? Mond ez valamit? És mi is van az Irakban, Afganisztánban működő katonák elképesztő és valójában teljes súlyuknak megfelelően soha meg nem torolt bűncselekményeivel?

Akkor Ámerikával sem szabad együttműködnünk, ugye? Persze tisztán emberjogi szempontból...

Emitt egy mai videó, amiben Schiffer E.T. a parlament fejére nem szakadt kupolája alatt arról beszél, hogy Kínában milyen embertelenül dolgoztatnak még kicsiny gyermekeket is, a munkavállalók milliói vannak rabszolgasorban. (4' 30"-ig kell előre tekerni)

Mármost Schiffer pajti nem ezen a világon él. Vagy nincs neki számítógépe, mobilja, nyomtatója, de még csak egy nyomorult hosszabbítója sem. Ugyanis ezen cikkek és még sok-sok ezer áruféleség zömét Kínában termelteti a világ fejlettebb része. Meséljek a finn márkájú mobilomról, amit valójában Magyarországon csináltak, kínai akkumulátorral? Vagy a szintén világmárka, egyébként amerikai, főleg számítástechnikai holmikkal foglalkozó, kétbetűs cégről, amelyik sok év óta Kínában gyártatja laptopjait? Vagy arról a német eredetű nagyvállalatról, amelyik lakberendezési cikkeket árul és még az ülőpárnáit is Kínában készítteti? Vettem az utóbbi időben fűszertartót, elosztót, MP3-lejátszót, na hol készültek egytől egyig? Csak nem azt akarja mondani ez az elfuserált zöldségárus, hogy nem vesz meg semmit, amit Kínában gyártattak bérmunkában? Vagy ezek mögött a termékek mögött szerinte nincs rabszolgamunka? Vagy ez csak akkor probléma, ha egy jobboldali kormány üzletel Kínával?

Leszögezem, ki nem állhatom Kínát a mostani állapotában. Ahogyan Angliától, az Egyesült Államoktól vagy Németországtól is kilel a hideg. Más-más okok miatt ugyan, de a rajtam képződő libabőr egynemű. De legjobban az ilyen Schiffer-ufók fekszik meg a gyomromat. Annyira, hogy már a paprikás krumpli sem ízlik. Inkább eszem egy pekingi kacsát. Még mindig jobb, mint egy ilyen magyar marha.

Bohócforradalom? Dehogy. Pojácaterror

Kockafejű és dróton rángatják. Na ki az...?

A "rendvédelmisek" balhéjának számos részletével nem foglalkozom. Volna mivel, de velük ellentétben nekem momentán nincs kedvem bohóckodni. Mindazonáltal azt leszögezem, aki magára húzta a bohócjelmezt, kivételesen autentikusan öltözködött. Ugyanis az egyenruha nem való neki, csak a pojácaruha.

Nézzük azt az okot, ami állítólag eredetileg kiváltotta a megmozdulást!

Szerintük szerzett jogok megnyirbálásáról van szó. Szerintem meg érdemtelenül kapott jogok visszavonásáról. Tudvalévő, hogy a nyugdíjrendszer felosztó-kirovó, azaz a mindenkori aktív dolgozók befizetett járulékaiból fedezi az állam az éppen nyugdíjasok jövedelmét. Zárójelben megjegyzem, a magyar viszonyok eleve alkalmatlanok voltak az egyéni befizetéseken alapuló számlás rendszerre, ugyanis ez legföljebb a lakosság pár százalékának juttatott volna öregségére megfelelő nyugdíjat, hiszen az átlagbérek oly alacsonyak, hogy azokból jelentős megtakarítás aligha érhető el. Az egyéb kockázati tényezőket, mint amilyen a hosszú távú értékállóság kérdése vagy a magánnyugdíjpénztárak működése, most hagyjuk. Szóval adva van egy ilyen nyugdíjrendszer, aminek következtében 45-50 éves életerős emberek elvonulnak nyugdíjba, és a rendszer adottságaiból következőleg az ő járandóságukat a 60 éves takarítónő, az 58 éves esztergályos, a 62 éves utcaseprő fizeti. Persze, fizeti azt a 35 éves vállalkozó vagy a 45 éves sztárügyvéd is. Már ha fizeti... Mert minél nagyobb a jövedelme valakinek, annál nagyobbak az esélyei, hogy kikerülje a rendszert. Továbbá az is könnyedén belátható, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők tartják ma is a vállukon a pénzügyi rendszer beszedhető részét, amennyiben a legbiztosabb adó- és járulékfizetők. Beleértve természetesen a rendvédelmiseket is... Mármost ahhoz finoman szólva pofa kell, hogy 20-25 szolgálati év után, 45-50 évesen elmenjen valaki nyugdíjba. Mégpedig nem is bagóért.

Aztán nyugdíjba vonulván, a legtöbben közülük elmennek szépen dolgozni, így aztán dupla jövedelem: fizetés is, nyugdíj is. Nem rossz.

Volt, aki nagy ésszel szóvá tette, hol dolgozzanak a nyugdíjból visszahívott egyedek. Meg hogy szegény "öregeket" nem szabadna éles feladatokra küldeni. Még nem bírnák. Megoldás: a testületen belül épp elég adminisztratív, kiképzési feladat van, a belső ellenőrzés területén is találnának némi elfoglaltságot, persze, csak az erkölcsileg feddhetetlenek. És akkor nem kellene például az ügyviteli munkákra "civil" közalkalmazottakat foglalkoztatni.

Veszélyes munka? Persze. Megterhelő munka? Ahogyan számos más is az. Mégsem kap boldog-boldogtalan ekkora kedvezményt. És még ha az elvégzett munka minősége indokolná! Csakhogy ebben sem állnak valami jól számos területen. Pláne nem a rendőrök. Részletezzem?

Erről csak annyit, hogy amikor elérjük, hogy sötétedés után Budapest kellős közepén nem kell félve kimennem az utcára, ha majd nem kell árgus szemekkel lesnem, ki jön utánam, vagy éppen milyen tudatmódosító szerek hatása alatt álló banda tobzódik az utcánkban fényes nappal, mellesleg kb. 50 méterre a rendőrségtől, ha rendőrrel nem úgy találkozom a környéken, hogy kedélyesen telefonálgat, kaját vásárolgat, cseveg, falat támaszt, majd akkor talán érezni fogok egy cseppnyi szolidaritást a bohócok iránt. Tessék szíves lenni előbb a közbiztonságot erőteljesen javítani, aztán a markukat nyújtogatni! Budapest vagy vidék, nagyváros vagy kicsiny falu - teljesen mindegy, emberek milliói félnek.

A tűzoltókról meg annyit, hogy érdekes módon évek óta hatalmas túlórapénzekkel tartozott nekik az állam, mégsem akkor dobáltak füstbombákat Budapest utcáin és nyitogattak vízcsapokat. Miért is nem????

Egyébként meg elegem van ebből az egész koszlott agyú népségből, egyenruhás vagy civil, egyre megy. Éveken át tétlenül bámulták, hogy egekbe szökik az államadósság, hogy ökörségekre vernek el pénzeket ("megállított" kormányzati negyed beruházás, ha emlékszik még rá valamelyik aranyhal memóriájú egyed), és az elsikkasztott-lopott pénzekről még nem is beszéltem, most meg mindenkinek egyszerre kinyílt a csipája, rendőr, orvos, tanár, anyám kínja föllobogózza magát és megy tüntetni a "jogaiért". Hol voltatok ti hat-nyolc éven át?

Amint hallom, a rezidensek is megint mozgolódnak. Hogy majd jól elmennek, ha nem kapják meg, amit kérnek. Tudjátok, mit? Menjetek. Azért még sosem mentetek tüntetni, hogy micsoda embertelen körülmények között kell beteget gyógyítani, amibe sokan bele is halnak. Nem ti haltok bele, hanem a betegek. Az meg kit érdekel? Nem furcsa, hogy az éppen csak végzett általános orvosok, akik most szakorvos-jelöltek, még alig csináltak valamit a pályán, alig dolgoznak pár éve, de már nettó több százezres fizetést akarnak?

Kedves jó rezidensek, orvosok, ápolók, meséljek nektek arról, milyen csodás volt pár hónappal ezelőtt átélni, hogy agydaganattal kezelt, fél oldalára lebénult beteget mint a véres rongyot cipeltünk kórházból ki, kórházba be, mert a szorosan vett kezelésen túl hely hiányában nem állt módjában az onkológiának ott tartani a pácienst? Ó persze találkoztunk közben jóravaló orvosokkal, ápolókkal, csak éppen a rendszer nem működött. Tüntetettek már ezért is? Nem? Miért is?

Hónapokat kell várni egy-egy vizsgálatra, kezelésre, műtétre. Pedig még el se mentetek. Demonstráltatok emiatt? Hányszor? Hol? Meddig? Lemaradtam volna valamiről? Én maradtam le valamiről...?

Egy-egy kórház bezárásakor még csak-csak történt valami. Röviden, elhalóan. Aztán...? A többi néma csönd...

Jönnek hosszú tömött sorokban a pedagógusok is. Legalábbis a szakszervezeteik képében. Utóbbiak vezetői elgondolkodhatnának azon az apróságon, miért van 16 %-os funkcionális analfabetizmus a 15-16 éves gyerekek körében. Rossz a tanárképzés? Rosszak a tanítás jogszabályi feltételei? Mióta is? Kakaóbiztosan megmondhatom. Amióta a magyar "értelmiség" a zsebén (és egy részük a hatalmán) kívül mással nemigen foglalkozik.

Hogy is volt az nemrégiben, amikor a kormány meg akarta adóztatni a végkielégítések 2 millió fölötti részét? Azonnal beindultak a pedagógus szakszervezetek. Hogy meg akarják sarcolni szegény tanárokat. Tényleg? Mennyit keresnek a tanárok, hogy kétmilliónál jóval több jut nekik végkielégítésre? Mert ha épp csak átlépnék ezt a határt, és a fölötti részt gyakorlatilag elveszik, egyrészt akkor is megmarad a bruttó két milla, másrészt ha éppen csak átlépnék, aligha lett volna ekkora fölzúdulás. Ahhoz meglehetősen nagy összeggel kell túlhaladni a limitet, hogy érdemes legyen harcolni érte. Vagy ez is csak a bozótharc része volt?

Ha pedig a nevezett csoportok túlnyomó része becsülettel teszi a dolgát és csak a törpe minoritás sikítozik megint, mért hallgat a többség? Egyáltalán: az elvégzett munka minősége melyik csoport részéről indokolja ezt a hozzáállást? Vannak sikeres, kiválóan dolgozó rendőrök, orvosok, ápolók, tanárok, ki vonná kétségbe? Csakhogy a rendszerek mégsem működnek jól. Túl sok a selejt. Mindig csak a "külső feltételekkel" van a baj? Mindig csak a jogszabályok rosszak, a pénz kevés? Miért csak akkor ijesztegetnek sztrájkkal, tüntetéssel, ha a zsebüket érzik veszélyben?

A lépcsőházban sok az okos. Túl sok is. Csak azt nem tudom, miért nem házmesterek lettek, ha már lépcsőház...

Hat-hét évig legföljebb kanálcsörgés volt néha a konyhában, most meg hirtelenül elfogyott a türelem. Gigatüntetés, megasztrájk, beígérve minden szakszervezetileg földi jó. Melyikőtök hitte, hogy egy év alatt kolbászból lesz itt a kerítés is? Kánaán kell? Teremtsétek meg! Hogy az nem megy? De a kritika, a pocskondia remekül megy már?

Fölöttébb érdekes, hogy általában nem azok tüntetnek, hangoskodnak, akik valóban a nyomor szélén tántorognak. Miért is...?

Két mondatot üzenek nektek. Válasszatok, melyik tetszik.

"Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért" (J.F.Kennedy)
"Elég a hazának az, ha mindenki elvégzi a maga feladatát." (Epiktétos)

Na, elvtársak, hogy állunk?